Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - II. Takács a török hódoltság korában
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV oklevél tartalmával tudatva mindenkit, akit illet, hogy mi részint néhány hívünk Felségünk elé ezen ügy érdekében beteijesztett igen alázatos folyamodására, részint pedig meglátva és figyelembe véve Kovách Mihály hívünk hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket ő elsősorban a mi magyar királyságunk Szent Koronájának, ezután pedig nekünk is különböző helyeken és időkben, valamint bizonyos események sürgetésére hűségesen és állandóan nyújtott és tanúsított, és megígérte, hogy ezután is a hűség és állhatatosság hasonló szenvedély ességével nyújtani és tanúsítani fogja, részint tehát ezért, részint pedig királyi kegyünkből és bőkezűségünkből kifolyólag, mellyel bárkit, aki közülünk és a keresztény egyházból arra érdemes, és aki törekszik az erények ápolására, kegyes elődeink, Magyarország néhai királyainak példájára meg szoktuk ajándékozni, és nekik hőstetteik olyan nyilvánvaló írásos bizonyítékát szoktuk kiadatni, mely őket akár nagyobb tettek végrehajtására is sarkallhatják, ezért tehát királyi teljhatalmunknál fogva és különleges kegyként elrendeltük, hogy ugyanezen Kovách Mihályt és általa feleségét, Naihat Rózsát, aki tudniillik a néhai Naihat András lánya, ezenfelül István fiát és Erzsébet, Judit, Katalin és Zsuzsanna lányát, anyai ágon féltestvérét, Prezen Pált, aki a néhai Prezen András fia, továbbá György, István, János és Imre unokaöccseit, akik Kutkovich Györgynek Tulli Erzsébettől, tudniillik az említett Kovách Mihály anyja bátyjának lányától születtek, kiemelvén a nemtelen rendből és állapotból, melyben elmondásuk szerint eddig voltak, az említett Magyar- ország és a hozzá csatolt részek valódi és kétségkívüli nemeseinek gyülekezetébe és sorába számítsák, vegyék fel és sorolják, beleegyezvén és biztos elhatározással, valamint eltökélt lélekkel megengedvén, hogy ők mostantól kezdve ajövőben mindenkor, az eljövendő és örök időkben az összes olyan keggyel, megtiszteltetéssel, engedéllyel, kiváltsággal, szabadsággal és mentességgel élhessenek, azokat élvezhessék, és azoknak örvendhessenek, melyekkel említett magyar királyságunk és az ahhoz csatolt részek többi valódi, ősi és kétségkívüli nemese mindezidáig bármilyen módon, törvény vagy ősi szokásjog szerint él, melyeket élvez, és melyeknek örvend. Ezen irántuk való kegyünk és jóindulatunk, valamint kiváltságuk tanúsítására elrendeljük, hogy valódi és kétségkívüli nemességük jeleként ez a címer, illetve nemesi jelvény adassék és adományoztassék kegyesen ugyanezen Kovách Mihálynak, és általa a feljebb felsorolt személyeknek, és azok összes örökösének és mindkét nemű utódjának: tudniillik égszínkék színű, álló katonai pajzs, melyben borostyánkoszorú látható két egymást keresztezve elhelyezett nyílvesszővel és négy köztük elhelyezkedő aranyló csillaggal ábrázolva; a pajzshoz tartozó nyitott rostélyos katonai sisak királyi koronával van díszítve, melyből két szarvasagancs bújik elő két köztük lévő búzakalásszal, ezek középen egy kettős keresztet vesznek közre, a sisak tetejéről illetve csúcsáról pedig erről aranysárga és égszínkék, arról viszont hófehér és vörös fürtökkel vagy foszladékokkal, melyek a pajzs széleinél köröskörül szétterülnek, és magát a pajzsot illően díszítik; ahogyan mindezek jelen oklevelünk elején vagy kezdetén látszanak egy festő tanult kezével és művészi munkájával saját színeivel egyértelműbben lefestve és a vizsgálódók szemei elé helyezve; eldöntvén és biztos elhatározásunkkal, valamint eltökélt lélekkel megengedvén, hogy ők mostantól kezdve a jövőben mindenkor, az eljövendő és örök időkben ugyanezen címert vagy nemesi jelvényt viselhessék és hordozhassák mindenhol: az ütközetekben, csatákban és harcokban, lovagi játékokon és tornákon, párbajokban és párviadalokon, és minden egyes 218
