Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - II. Takács a török hódoltság korában
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV tömegessé vált. 1630-ban a magyarországi lakosok érdekében szabályozták a nemesítés, a birtokszerzés módját és az armalistákat taksafizetésre kötelezték 30. cikkely. A nemesítésnek, meg a címeres levelek felkérésének és adományozásának módját előírják. Nyilván áll, hogy némelyek a címeres levelek szorgalmazásában mily nagy tolakodással járnak el, hogy amidőn semmi érdemekkel és erényekkel sem ékeskednek, mégis azt képzelik, hogy azokra számot tarthatnak. 1. §. Ennek okáért a karok és rendek komolyan elrendelni kívánják, hogy jövőre csakis belföldieket és ezeket is nem másképen, hanem legalább három tanácsosnak avagy valamelyik vármegyének az ajánlatára nemesítsenek meg. 2. §. Az idegeneket pedig, a kiket a nemesítés előtt meg nem honosítottak, az ország nemeseinek semmiképpen ne tekintsék. 3. §. És habár tettleg az országban laknak is, mindazonáltal, mivel csupán a címeres levelek útján magyarokká nem váltak; a honfiaknak jogsérelmére fekvőjószágokat ne vásárolhassanak és ne birtokolhassanak: hanem a honfiak az ilyen fekvőjószágokat, ezek igaz értékének letétele mellett magukhoz válthassák. 4. §. A jobbágyság állapotában levő személyeket pedig, a földesuraktól meg a vármegyétől nyert különös beleegyezés és ajánlás nélkül, semmiképpen meg ne nemesítsék; máskülönben a címeres levelek, azoknak, akik azokat kinyerték, hasznukra nem lehetnek és az illetők a többi jobbágyok módjára a földesurak alatt maradni tartozzanak. 5. §. A címeres levelek adományozásánál pedig jövőre azt a módot kell megtartani, a melyet az 1622-ik évi 17-ik törvénycikkely tartalmaz; annak a hozzáadásával, hogy az ármális leveleket abban a vármegyében kell kihirdetni, a melyikben tudniillik azoknak a megnyerője, köztudomás szerint lakik. 6. §. És az ilyen címeres nemesek, lakjanak akár a szabad királyi városokban, akár a véghelyeken akár pedig egyebütt, a vármegye kebelében adózni tartozzanak; az adózni vonakodókat az alispánok kellő büntetéssel büntessék. FORRÁS: FORRÁS: MÁRKUS Dezső (szerk): Corpus juris Hungarici. Magyar törvénytár. 1608-1657. évi törvényezikkek Bp., 1900. 297. 6. H. n., 1666. január 23. A takácsi taksás nemesek vármegyei összeírása A XVl- XVVU században a vármegye járásait — a korábbi jogszokásnak megfelelően - a szolgabiróról nevezték el, akit az ottani birtokos nemesek közül választottak meg. A taksás nemesektől a rájuk kirótt ösz- szeget a szolgabíró szedte be és a vármegye pénztárába fizette be. A kirovás valószínűleg a házak sorrendjében történt. A bevételekből a vármegyei közigazgatás kiadásait fedezték 1666-ban Duimovith János volt a szolgabíró Pápa vidékén. A taksások névsorát sorszámozva, táblázatba foglalva, modernizált helyesírással közöljük Sorsz. Név Taxa (dénár) 1. Nemes János 5 2. Takács Mihályné 10 3. Derecskéi István 15 4. Nagy György 15 216
