Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) családtagok valamennyien protestánsok voltak, részben evangélikusok, részben reformátusok. Vajda Sándomé Szabó Ilona édesanyjától tanulta meg a következőképpen: „Én lefekszem én ágyamba, /Mint Kisjézus koporsóba. Három angyal fejem fölött, / Egyik őriz, másik vigyáz, Harmadik az én lelkemet várja. Amen ” Az imádság az archaikus népi imádságok közé tartozik, mégpedig kezdő formulája a védekező, bajelhárító típusnak, valamint a szenvedéstörténettel kapcsolatos Pilátus, továbbá Golgota-jelenetnek. Az egyik ilyen imádságról, amit 1921-ben Szekszárdon gyűjtöttek, és amely az általunk lejegyzettel a legközelebbi rokonságot mutatja, Erdélyi Zsuzsanna megállapította, hogy református imádság. Ez azt bizonyítja, hogy a protestánsoktól sem volt idegen ez a középkori gyökerű, részben baj elhárító, oltalomkérő, döntően viszont Krisztus szenvedésével foglalkozó imádságtípus. Az Erdélyi Zsuzsanna által feltárt imádságok között több párhuzama megtalálható ennek a változatnak, mégpedig bevezető soraikban egyeznek meg, így a kötet 34., 44., 49., 50., 93., 94., és 108. számmal jelzett imádságai.316 A magánáhítat bensőséges megmutatkozása a külső szemlélőnek többnyire láthatatlan, valójában az életvitel, az embertársakhoz való viszony, az egyházhoz kötődés, a mindennapok cselekedetei árulkodnak evangélikus közösségben is a templomhoz kötött vallásosságon túl a mélyebb hitéletről. Takácsiban a római katolikusok helyzetét nem csupán befolyásolta, hanem meghatározta az az állapot, hogy saját plébánosuk csak időlegesen volt, többnyire filiaként a vaszari plébános, ezt megelőzően pedig káplánok látták el az egyházközséget, ezért azok a jellemzők, amelyek a szomszédos Vaszaron gazdagon megtalálhatók a hitéletben, itt töredékekben vannak csak jelen. A vallásos életnek léteznek olyan formái, amelyek a közösségi élet sajátos megnyilvánulását jelentik, közéjük tartozik a búcsújárás, a vallásos indíttatásból való zarándoklat, amikor közelebbi vagy távolabbi kegyhelyeket kerestek/keresnek fel a hívek segítség kérésével, a gyógyulás reményében, hálából, fogadalomból vagy éppen vezeklésképpen. Takácsiból - hasonlóan más falvakhoz - több kegyhelyet is felkerestek, egy-egy közelebbi búcsújáró helyre akár több alkalommal, sőt évente elzarándokoltak. Ilyen volt Csatka, Tét-Szentkút vagy Sümeg. A XX. század végén távolabbi kegy helyekre is lehetőségük volt elmenni, így jutottak el Mátraverebélyre, Máriapócsra. Korábban legkedveltebb zarándokhely Csatka, Tét-Szentkút és Sümeg volt, de akadt, aki Cellbe (Celldömölk) is eljutott. A közelebbi kegyhelyet akár magányosan is felkeresték, máshova viszont csoportosan mentek. Tét-Szentkútra már a XVIII. századtól vezettek zarándoklatokat Újhold vasárnapokon. Általában gyalogosan mentek ide a XX. században is, évente akár több alkalommal. Fő búcsúja Mária neve napja (szeptember 12.) volt. A kegytemplomban a koronákkal ékesített festett kegykép a XVIII. század elején készült, a passaui Segítő Mária (Maria Hilf) kegykép másolata, ámde a Mariazelli Kincstári Boldogasszonyra is emlékeztet. A rokokó kegyoltáron látható. Csodás gyógyulások kapcsolódnak 316 ERDÉLYI 1976. 197., 222., 235., 238., 341., 344., 380. 172
