Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) fogót biztosítsanak a gyermekeknek, addig vizsgált korunkban a kiválasztásuk, felkérésük a rokonság köréből, sőt, a vérrokonságból, a szülők testvérei, unokatestvérei, a nagyszülők testvérei, unokatestvérei közül történt. Amennyiben erre nem volt lehetőség, akkor kerestek csak távolabbi rokont. A keresztszülőséget nem illett visszautasítani, hiszen a gyermeknek a keresztvíz alá tartása megtisztelő és felelősségteljes feladat volt. Néhai Bálint Sándor professzor egykori szíves szóbeli közlése szerint ez valamikor szentségi kapcsolatot jelentett. Ugyanakkor kötelességekkel is együtt járt. Adatok tanúskodnak arról, hogy a XIX. században még a szülőket is helyettesítette a keresztszülő szükség esetén. Kötelességei közé tartozott figyelemmel kísérni keresztgyermeke életének alakulását és amennyiben a szülőt érte valami, helyettesítenie kellett őt. A kereszteléssel kialakult kapcsolatrendszer, a komaság lelki rokonság volt, életre szóló kötés, olyan mürokoni forma, amely vérrokoniként működött. Ahol ténylegesen vérrokonok töltötték be ezt a szerepet, ott a rokoni kötést erősítette meg a komaság. Ameddig az anya a gyermekágyat feküdte, addig a rokon asszonyok, a komaasz- szonyok ételajándékkal látták el őt és a családot, ami ennek a kapcsolatnak kötelességszerű velejárója volt. Ezt az ételajándékot komatálnak, komakosámak, de többen paszitának is mondták, amely tápláló ételeket foglalt magába. Protestánsoknál tyúkhúslevesből, húsból, paradicsom vagy gyümölcsmártásból, rántott csirkéből rizzsel, máskor csirkepörköltből apró galuskával, töltött galambból kompóttal, rétesből, kalácsból, süteményekből állt ez az ételajándék. Különleges csemegének mondható a tejszínhabbal töltött piskóta. Az ételeket gondosan belerakták egy fedeles kosárba, amit szőtt takaróval terítettek le. Az egészet kézben vitték. A gyermekágyasnak mindenki előtt meg kellett kóstolnia a vitt ételeket, amelyeket azután saját edényeibe tett ki, és elmosva adta vissza az ételt vivő edényeit. Naponta felváltva mentek a gyermekágyas látogatására, mindig más-más személy, akik előre sok esetben nem egyeztettek. Ilyenkor előfordult, hogy egyszerre többen is vitték az ebédet, amikor mindenki igyekezett, hogy elsőként éljen a gyermekágyashoz. Előfordult ennek eredményeként, hogy egyszerre több ebédet is kapott az anya, amit ilyenkor is illett a látogatók előtt valamennyi esetben megkóstolnia. Hetekig látták el így a családot. Előfordult, hogy valaki uzsonnával is meglepte őket. Az ételajándékot vivő rokon asszonyokat többnyire sült tésztával kínálták meg. Több esetben előfordult, hogy kórházi szülés után is vitték a rokonok a kórházból hazatért anyának a paszitát. Ez a szokás mindhárom felekezetnél élt. Római katolikusok a tyúkhúslevest, főtt húst mártással, rántott húst, rétest vagy kalácsot és egy üveg bort alacsony szélű fejkosárban vitték letakarva. Az ételek mellé tányért is tettek. Aki vitte, másik edénybe rakta át, a sajátját pedig otthon mosogatta el. Általában a rokonság nagyságától függött a komakosár hordásának időtartama, de még a szomszéd faluból is képesek voltak ételajándékkal meglátogatni a szülőanyát. A gyermekeket névadással vették nyilvántartásba és ismerték el társadalmilag.266 Nevet a szülők választottak nekik, az ő akaratuk érvényesült ilyenkor döntően, ugyanakkor figyelembe vették a nagyszülők, keresztszülők esetleges kívánságait. Elmondható, áttekintve a rendelkezésre álló névanyagot, hogy többnyire a családban és a ro266 TÁRKÁNY-SZŰCS 1981. 128. 134
