Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) Ha pedig hogy a fiammal együtt meg nem egyezhetnének, míg az én híremet s nevemet viseli, a becsületes és törvényes intertentio néki a nemes vármegye által is megrendeltessék Mellynek nagyobb erősségéül adom ezen móringlevelemet nevem aláírásával és saját tulajdon kezem keresztvonyásával megerősítve. Takácsi 1812. június 2. Takács János ev. tanító és Horváth István kérő személy előtt. ” A leánykérést követte a kézfogó, vagyis az eljegyzés, ámde erre az aktusra nem mindenhol került sor. Pl. Fellner Károly a vizsgált időszakban megkérdezte Farkas Ida szüleit, hogy „elmehetünk-e gyűrűt venni?” Ez a kérdés egyenértékű volt a leánykéréssel. A gyűrűvétel után költötték el a közös ebédet, a bablevest krumplispogácsával, délután pedig kölest „masináitok”, tehát a mindennapok ritmusát nem szakították meg. Általában elmondható, hogy az eljegyzést követően már kitűzték az esküvőt, amit mindhárom felekezetnél megelőzött a templombeli háromszori hirdetés. Vegyes vallású házasság- kötéskor nem mindig hirdettek háromszor, pl. római katolikus és református házasságkötési szándékot esetenként a református templomban egyszer hirdettek csak ki. Megjegyzendő, hogy többnyire ellenezték, nem nézték jó szemmel és nehezen fogadták el a római katolikus és protestáns felek házasságát. A Balogh család feljegyzéseiből tudjuk, hogy még a XX. század első harmadában is létezett a jegypénz, ami valójában jegyajándék volt, amit a vőlegény adott a menyasszonynak, ámde egykor a menyasszony is adott jegyet vőlegényének, amelyek kölcsönös biztosítékai voltak a házasság megvalósításának. Az esküvő előtt 1-2 héttel a menyasszony és a vőlegény viszont maguk mentek el a közösen összeállított listájukban szereplő rokonokhoz, barátokhoz, meghívni őket lakodalmukba Általában úgy időzítették a lakodalom időpontját, hogy alaposan felkészülhessenek rá. Az előkészületek ideje jó volt arra is, hogy véglegessé tegyék a menyasszony kelengyéjét, amelybe a vagyoni helyzettől függően került személyes használatra való ruhanemű, ágyba való, asztalnemű, bútor, készletek, edények, sőt, kiegészíthették mindezeket egy-egy hasznot jelentő állattal, pl. fejős tehénnel. Minden lány kapott hozományt, ennek készítése egész lányságuk idejét betöltötte. A legjobb módú gazda családból származó Merétey Ágnes egy ebédlő bútort és hálószoba berendezést kapott, amit apja Budapesten csináltatott. Mindezeken túl több garnitúra vászon holmit, közötte ágyi és asztali felszereléseket, fehérneműt, finom gyolcs holmit és készleteket. Textíliákat olyan bőségben vitt a házasságba, hogy lányának, Győry Saroltának megőrizhette annak java részét, de unokáinak is maradt belőle, sőt, a dédunokáknak ugyancsak jutott még néhány szép textília. Mindezeken kívül apai nagyanyjának, Győry Károlyné Győrffy Eszternek is megmaradtak hozományának egyes darabjai: a damaszt szalvéták és az abroszok, amelyeket női ágon szintén örököltek, tehát megvolt a lehetősége annak, hogy a kelengye több míves darabbal még kiegészülhessen. Egyébként annyira ügyeltek a hagyományos színhasználatra, hogy hozományba kapott ágyneműben a vendégek számára tartottakban férfi vendégnek kék, nőinek rózsaszínt húztak csak fel. A kelengyében köznapi és ünnepi ágynemű egyaránt szerepelt. Köznapra a varrónővel készíttették a színes, a rózsaszín és kék négyzethálós huzatokat, amelyeket hímzéssel díszítettek. Az ünnepi garnitúra fehér volt, amit Nyárá- don hímeztettek ki. A XIX. században, sőt, a XX. század elején a hozománynak még a halottas lepedő is része volt, ami az elhunyt reprezentációjához tartozott, de még 126
