Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
a vallási és jogállásbeli különbségek ezen a területen sem vontak merev, átjárhatatlan határt zsidó és nem zsidó városi lakos közé. Természetesen e téren volt a legmeghatározóbb a szükségszerűség és az egymásrautaltság, hiszen a megélhetés vagy a boldogulás érdekében itt érvényesült leginkább mindkét fél alkalmazkodási készsége. II. 4. 2. Hitelező és adós kapcsolata Némi túlzással állítható, hogy a városi tanács elé kerülő, zsidókat érintő korabeli ügyek túlnyomó többsége adóssági követeléssel vagy panasszal kapcsolatos. Ezek többfélék voltak attól függően, hogy pénzt vagy árut hiteleztek, továbbá hogy csak zsidók, vagy zsidók és keresztények voltak érintettek, illetve hogy ez utóbbi ügyekben a zsidók általában felperesként vagy alperesként szerepelnek-e. Az esetek elemzése a bennük szereplő zsidók vagyoni helyzetére is rávilágít. Az 1795-1834 közötti időszakból fennmaradt és megvizsgált 11 évnyi belsővárosi tanácsülési jegyzőkönyv 151 olyan adóssági követelésre vonatkozó bejegyzést örökített meg, amelyben zsidók voltak érintve.449 A bejegyzések részletessége és információs értéke változó, néhány esetben csak az érintett személyek nevét ismerhetjük meg, vitájuk tárgyát vagy a követelés mértékét nem. Ezekkel az adatokkal is számolva, az érintettek hovatartozását tekintve a következő eredményt kapjuk. Az eseteknek több mint a felében (54%) zsidó lakos támasztott követelést kereszténnyel szemben, egynegyedében (26%) keresztény követelte zsidótól tartozását. Az esetek egyötödében (20%) zsidó lépett fel követeléssel másik zsidóval szemben. A zsidók keresztényekkel szemben fennálló követelései mögött okként legnagyobb arányban a kézműves és a számára hitelben nyersanyagot biztosító zsidó kereskedő konfliktusos viszonya áll. Mivel korszakunkban a nyersanyagpiac többnyire a zsidó kereskedők kezében volt, a céhes kézművesek nyersanyagot tőlük tudtak beszerezni, akik hitelben is hajlandóak voltak ezt számukra biztosítani. Ha az adós mester időre nem tudott fizetni az áruért, a kereskedő akár a kézművesáru lefoglalását is kérhette adóssága kielégítése fejében, illetve az áru ellenértékét már kamattal együtt követelhette. A város elé került ilyen tárgyú ügyek a bőrfeldolgozással foglalkozó céhes mesterek (vargák, csizmadiák, szíjártók, szűcsök, irhások, tímárok és tobakok), valamint a nyersbőr- és készáru-kereskedelemből élő zsidó kereskedők közt fennálló folyamatos kapcsolatot bizonyítják. A vizsgált 40 449 VeMLV.2.a. 1795., 1802., 1806., 1815., 1818., 1820., 1821., 1822., 1823., 1826. és 1834. évi jegyzőkönyvek. 141
