Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
akiket a fennálló rend gazdasági béklyói, a forgatható szabad tőke hiánya éppúgy kötöttek. A görögök helyébe lépő zsidó kereskedők lettek általában az uradalmakban megtermelt agrártermékek felvásárlói és értékesítői, az uradalmi haszonvételek bérlői, valamint a nyersanyag-kereskedelem bonyolítói. Éppen ezért megtelepedésük és tevékenységük az uradalmi központi szerepet betöltő mezővárosokban koncentrálódott. Az uradalmi levéltárban fennmaradt gazdasági iratok segítségével alaposan meg kívántuk vizsgálni, hogy korszakunkban az ország vagy a Dunántúl más uradalmaihoz hasonló folyamatok zajlottak-e az Esterházyak 18. század közepén szerveződő pápai uradalmában is, illetve hogy a pápai zsidóknak az uradalom és a város gazdasági életében vitt szerepe milyen mértékű volt, azaz milyen tényezők tették lehetővé, hogy egy ekkora zsidó népesség megélhetést találjon a városban. Más uradalmi központokban, mezővárosokban ilyen mértékű koncentrációra ugyanis nem találunk példát. Mindehhez sorra vettük azokat a gazdasági tevékenységeket (regálébérletek, ipar és kereskedelem), amelyekben a helyi zsidók szerepe meghatározó volt. A pápai zsidóság első száz évének népesedési, társadalmi és gazdasági viszonyait folyamatában igyekeztünk feltárni, megismerni és leírni, a forrásadottságoktól függően kiemelve egy-egy csomópontot, amely a felsorolt viszonyokról részletes képet nyújtó 1848-as összeírás elemzésével tett megállapításainkkal összevethető. A folyamat végpontjaként értelmezett 1848- as állapotok leírására egy önálló fejezetet szántunk. Az összeírás a korabeli pápai zsidó lakosság nagyságának pontos megállapítása mellett részletes demográfiai és szerteágazó társadalomtörténeti elemzést tett lehetővé. Szakirodalom és források AII. világháborút megelőző időszakban többnyire hitközség-történeti munkák és a zsidóság történetének országos folyamataira (bevándorlás jogi helyzet, türelmi adó ügye, emancipáció, 1848/49-as forradalom és szabadságharc) koncentráló művek születtek.3 A magyarországi zsidóság történetét feltáró kutatások 1945 után elsősorban a vészkorszak eseményeire koncentráltak. A néhány kivétel közül különösen fontos megemlíteni a Magyar Zsidó Oklevéltár forrásközlő munkálataival összefüggésben keletkezett tanulmányok közül Grünwald Fülöp és Scheiber Sándor, valamint Ember Győző összefoglaló írásait, amelyek a 18. század első felében keletkezett országos zsidóösszeírások 3 Az egyes közösségekre vonatkozó irodalmat a települések ábécé rendjében közli: Haraszti 2008. A korszakunkra vonatkozó általános munkák közül kiemelendő: Ballagi 1941; Bernstein 1998; Büchler 1997; Groszmann 1916; 1917; Kovács 1922; Láczer 1926; Marton 1966; Simon 1936; Sós é. n.; Virág 1935. ló
