Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
közösség az uradalomtól.298 Az 1832-ben kötött szerződésbe is belefoglalták a Talmud-korlát felállítását mint a cenzus fejében élvezett jogok egyikét. A védlevél mellett további két olyan dokumentumról tudunk, amelyek a helyi zsidóság részére a földesúr által biztosított jogokat rögzítettek. Az egyik, amelynek szövege nem maradt fenn, de egyéb utalásokból tartalma lényegét ismerjük, egy 1812. január 23-án kelt, Esterházy Miklós által kibocsátott rendelet, amely úgy szabályozta a zsidók Pápára történő letelepedését, hogy azok az idegen férfiak, akik pápai ún. protekcionátus, azaz a földesúri védelem fejében adót fizető zsidó lányát veszik feleségül, és egyébként jó magaviseletűek, a házasság révén automatikusan letelepedési jogot szereznek Pápára.299 Ez a jelentősnek tekinthető kiváltság nagyban hozzájárult a pápai zsidó közösség számbeli gyarapodásához. A másik dokumentum, az 1832-ben a földesúrral 25 évre kötött szerződés, amely részletesen szabályozta a zsidó község alapvető jogait: a községi haszonvételeket, a letelepedést, az ingatlanszerzést, az elöljáró-választást, a földesúri joghatóságot és a mindezek fejében fizetendő taxát.300 A szerződés összefoglalta és újra megerősítette azokat a jogokat, amelyeket a helyi zsidóság a védelmi levél által 1748-ban és az azóta eltelt idő folyamán szerzett. A zsidó község által a megszerzett jogok fejében vállalt pénzszolgáltatás megfizetésének biztosítása érdekében az uradalom a saját telkein álló zsidó tulajdonban lévő épületeket kötötte le biztosítékul. A zsidó község fontos bevételi forrását jelentette a kóserbor- és -húsmérés, ezért ezen jogok megszerzése nagy jelentőséggel bírt számukra. Ez független volt az egyénileg bérelt uradalmi kocsmák jövedelmétől, ahol nem elsősorban kóser bort mértek a zsidó bérlők. A község kötelékébe tartozó családok a bor- és a húsfogyasztás után kóser-krajcárnak (gabella) nevezett fogyasztási adót fizettek, amelyet az elöljáróság - mint legjelentősebb bevételét - a közösség kiadásainak fedezésére fordította. Ezért ezeket a haszonvételeket a község igyekezett magának fenntartani. Abban az esetben, ha valaki a saját borát fogyasztotta, átalányadót fizetett a községnek, amely egyébként a fogyasztási adót is többnyire bérbe adta.301 A kóserbor- és -húsmérés nemcsak a pápai zsidóság ellátását szolgál298 VeML V.2.a. 190/1815. május 1. A városi tanács tiltakozott, hogy az uradalom az ő előzetes megkérdezésük nélkül adott engedélyt. 299 A rendeletre való utalás található az alábbi dokumentumokban: SzNL Az Esterházy család cseklészi levéltára. 1552. nr. 10. XVI. pont; Barcza Ádám prefektus letelepedési engedélyt ad Mayer Emánuel részére. Pápa, 1817. augusztus 17. MILEV T. 64. 1912; Esterházy II. Károly szerződése a pápai zsidó községgel. Pápa, 1832. augusztus 11. 10. pont. MOL P 1216. capsa 67. nr. 70. 30° mol P1216 capsa 67. nr. 70. A szerződésben foglalt jogokról a megfelelő fejezeteknél szólunk. 301 VeML IV.i.t. A zsidó község elöljáróinak levele a vármegyéhez. Pápa, 1846. augusztus 2. 95
