Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

gyarapítsák. így az uradalom a vitás esetekben többnyire a zsidók védelmére kelt a várossal szemben.

1832-ben az uradalom újra összefoglalta a zsidók jogait és kötelességeit. A letelepedési engedélymegadása földesúri hatáskörének megerősítésekor a fizetendő taksát is megállapították. „Ha azok egyéb eránt arra érdemesek, az elöljárók meghallgatása után az incolatus kifog adattatni, és azon kegyes engedelem, a most uralkodó és meghatalmazott mjéltóságos] gróf úr ő nagysága által is meg erősíttetett, azért e kegyelem ezután is a maga mivoltában meg fog hagyattatni, úgy mindazonáltal, hogy minden incolatus levélnek kiadásáért mint rendes és meghatározott taxa az incolatust nyerő által öt darab császári aranyok természetben fognak a m[éltóságos] u[raság] cassájába fizettetni.”250

Ez a díj volt érvényben 1848-ban is egy főszolgabírói jelentés szerint. Az uradalom falvaiban letelepülők esetében a fizetendő összeg 4-12 pengőforint között változott.251

A védelemért fizetett díjakra vonatkozó adatokat az uradalmi számadások éves kivonataiból lehet kihámozni. A fizetési jogcímek következetlen megnevezése miatt gyakran nehéz megállapítani a pontos összegeket, mivel az extractusok nemegyszer az oltalompénzek összegét a zsidó községtől származó minden további jövedelemmel együtt, egybevéve tüntetik fel.

A védelmi adó megállapításának módja korszakunk folyamán változott. Míg a 18. század első harmadában éveken keresztül egy rögzített összeget fizettek (amit egyébként egykori lélekszámúk alapján állapíthattak meg), a század közepétől a fizetendő összeget a zsidók létszáma és háztulajdonosi vagy zsellér állapota szerint határozták meg. Ehhez azonban rendszeres összeírásra volt szükség, amit viszont esetlegesen hajtottak végre. A befizetendő összegeket valószínűleg úgy állapították meg, hogy az összeírás ideje óta befogadott családokra megállapított adó összegét egyszerűen hozzáadták az előző évben befizetett összeghez.

A számadások tanúsága szerint 1748 előtt a pápai zsidók 50 ezüstforintot fizettek védelemért.252 A pápai zsidók tehát már a védlevél 1748-ban történt kibocsátását megelőzően is kifejezett közösséget alkottak. A számadások adataiból kiindulva feltételezni lehet egy korábbi, a közösség által fizetendő taxára vonatkozó megegyezést. Az ezt megelőző évek számadásaiban ugyanis a zsidók védelmi adójának (judsei a protectione) változatlan, 50 forintos

250 MOL P1216 capsa 67. nr. 70. A pápai zsidó községgel kötött uradalmi szerződés. Pápa, 1832. augusztus 11.10. pont. 1849-ben, amikor a letelepedési engedély megadása városi hatáskör lett, a városi tanács 20 eziistforintban állapította meg a fizetendő díjat. VeML V.42.a. 219/1849.

251 VeML IV.i.b. 494/1848. március 3.

252 MOL P 1216 capsa 56. nr. 9. (1732), nr. 18. (1735), nr. 48. (1746).

8l