Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
Az utcában található 69 házból 47-ben összesen 60 zsidó család élt! Közülük 19 volt háztulajdonos, 39 zsellér, azaz albérlő. A szomszédos Szent László utcában található 51 ház közül 16-ban élt zsidó család, 9 saját házában, 8 albérlőként zsidó tulajdonosok házaiban, 7 család pedig keresztény tulajdonosok házaiban. A Belsőváros többi utcájában (Új, Kristóf és Hosszú utca) 1-1 zsidó háztulajdonost találunk ekkor, de a bérlő zsidó családok száma ennél jóval magasabb: az Új utcában 15, a Kristóf utcában 9 volt. A Külsővárosban a Felsőmajorban 28 család lakott, közülük 3 saját házában, az Alsómajorban 13 család bérlőként.189 Ekkor összesen 34 zsidó háztulajdonost írtak össze. A folyamatos mobilitást jelzi, hogy a zsidók nem csak maguk közt adtak- vettek házat. Adósságaik miatt, vagy ha uradalmi árendájuk megfizetésére nem voltak képesek, gyakran kényszerültek arra, hogy egy megvásárolt házat visszaadjanak vagy eladjanak. 1762-ben a zsidó bíró házát 550 forintos tartozása fejében a prefektus átvette, majd vevőt keresett rá.190 A város próbált korlátot szabni a zsidók bevándorlásának, ezért korlátozta házvásárlásukat. A város hatósága alá tartozó ún. kontraktuális házat csak olyan zsidó személy vásárolhatott, aki az uradalomtól letelepedési engedélyt szerzett. A 19. század elején az a gyakorlat rögzült, hogy a házat vásárolni szándékozó először a városhoz fordult a szerződést jóváhagyandó. A város a házeladás tényét közhírré tette, és a házvásárlás akkor vált véglegessé, ha egy bizonyos időn belül a megvásárolni szándékolt házra keresztény vevő nem jelentkezett.1911835-ben a Belsővárosban már mintegy 60 házat bírtak zsidók. Az uradalom a város emiatti panaszára nem mindig volt hajlandó megtiltani a házvásárlást a zsidóknak, ugyanakkor ha egy eladó ingatlanra volt keresztény jelentkező is, egyértelműen megakadályozta, hogy a ház zsidó tulajdonba kerüljön.192 Ezért a város az árverések szabályozásával próbálta meg minimalizálni a zsidók tulajdonszerzését. Megtiltotta ugyanis, hogy zsidók megjelenjenek olyan ház árverésén, melyet korábban keresztény lakos 189 MOL P 1216 capsa 61. nr. 1x3. 19° MOL P 1216 capsa 51. nr. 1.1762. augusztus 9. 191 VeMLV.2.a. 587/1835. július 27. 192 Uo. 12/1834. január 9. Felolvassák Steiner Mihály pápai zsidó uradalomhoz intézett folyamodványát, amelyben engedélyt kért arra, hogy özv. Farkas Ferdinándné belvárosi Víz utcában lévő házát megvehesse. Bezerédy uradalmi prefektus azzal a megjegyzéssel továbbította a kérvényt a városnak, hogy ha lenne keresztény vevő a házra, aki hasonló áron megvenné, jelentkezzen. Hoch Ferenc kalmár, városi polgár bejelentette házvásárlási szándékát, „nehogy ismét egy jó helyen lévő keresztény ház zsidó kézre kerüljön”. Hochot a tanács elé rendelték, nyilatkozzon, hogy megveszi-e Steinerrel azonos feltételekkel a házat. Kinyilatkoztatta, hogy a Farkasné és a zsidó közti szerződés szerinti 7000 vft-ért megvenné a házat. „Minthogy tehát ezen házvételre keresztény polgár találtatott, a méltóságos uraság alázatosan megkerestetni rendeltetett, hogy a könyörgő zsidó kérelmétől elmozdíttatván, a többször írt háznak megvételére Hoch Ferenc idevaló kereszténynek elsőbbség engedtessen.” A következő jegyzőkönyvi pontokból kiderül, hogy Hoch a városnak többször is nagyobb összegeket hitelezett. 64
