Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

forinttal drágábban megvásárolta a házat.179 Nem sokkal később, amikor Nagy János pápai csizmadia adósságai miatt engedélyt kért, hogy házát Műnk Ádámnak eladhassa, Esterházy I. Károly arra utasította a prefektusát, hogy a városi tanáccsal találjanak ki valamilyen más megoldást a csizmadiamester megmentésére.180 Ez ekkor valószínűleg sikerült, ugyanis Műnk Ádám 1799-ben még Hegyi István házában lakott, 1804-ben azonban az Új utcában már saját házat birtokolt.181 Pintsof Sámuelnek azonban 1806-ban az uradalom engedélyezte, hogy Pápán házat vásároljon magának, pusztán azon okból, hogy Frenkl Mózes csődbe ment zsidó Ispotály utcai házáért ő ígért a legtöbbet. Az 1830 forintos vételárat két részletben fizette meg a város által kirendelt csődbiztosnak.182 A döntésben szerepet játszhatott az a máskor is érvényesített megfontolás, hogy mivel zsidó házának megvásárlásáról volt szó, a vásárlás engedélyezésével a zsidó háztulajdonosok száma nem gyarapodott a városban.183 A keresztény vevők vásárlási előjoga fenntartásának szándéka az uradalom részéről többnyire érvényesült. A Vilax-féle ház eladásakor olyannyira, hogy bár a nemrég letelepedett Szauer Ábrahám a 7000 forintos vételárat lefizette a házért, a prefektus mégis úgy döntött, hogy keresztény vevőnek adják el, a pénzt pedig fizessék vissza Szauernek.184 Kivétel azonban mindig akadt. 1818-ban Barcza Ádám prefektus Vinterberg József zsidó orvosnak megengedte, hogy egyszerre két Kristóf utcai házat is megvásároljon, „nem úgy mint más közönséges zsidónak, hanem egyedül csak a személyes tulajdonságaira nézve engedtetvén meg”, kikötve azt,

179 MOL P 1216 capsa 51. nr. 7. Bittó Titusz prefektus 1798. március 22-i és április 17-i levele.

180 Uo. capsa 51. nr. 7.1798. május 27-i levél.

181 Uo. capsa 61. nr. 113.1799. évi és 1804. évi zsidóösszeírás.

182 VeMLV.2.a. 387/1806. november 6., 423/1806. november 22.

183 Uo. 301/1806. augusztus 16.: „Grinfeld Salamon zsidónak háza vétele iránt annyiból ellenkezés nem találtatván, mivel annak előtte is zsidó bírta azon házat, de más keresztény vevője sem találtatott.”

184 MOL P 1216 capsa 64. nr. 267.1820. január 20. „Minekutána a Vilax-féle házra azelőtt, hogy sem Szauer zsidónak a kiadott engedelme tökéletességre hozatott, más keresztény vevő akadott, aki iránt talán semmi helyes kifogás sincsen, semmi különös reflexióm nincsen, sőt az principiumaimmal egészen megegyez, hogy a kereszténynek adattasson az elsőbbség, e szerént tehát ha a keresztény vevőre nézve semmi érdemes kifogás nincsen, ne terheltessen uram öcsém a dolgot oda utasíttani, hogy a kérdésben lévő ház adattasson által a keresztény vevőnek, a Szauer zsidónak pedig a pénze, amit már effective letett, úgy mint 7000 ft, una cum eo quod interest a die depositionis fizettessenek vissza, a Szauer zsidó abban assecurátatván, hogy ha más alkalmatos házat találni fog, annak a megvételére bizonyosan fog az uraság részéről engedelmet kapni.” Szauer 1828-ban a Szent László utca 225-ös számú házát bírta. MOL P1216 capsa 64. nr. 250. Pápai extracontractualis fundusoklajstroma. A városi jegyzőkönyvnek az ügyre vonatkozó bejegyzéséből kiderül, hogy az uradalmat kormányzó régens 1816. május 21-én kelt parancsa szerint a keresztény vevőket a zsidókkal szemben előnyben kell részesíteni. VeML V.2.a. 17/1820. január 14.

62