Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

együtt élőket is. Ha a háztartásokról is közölnek adatokat, további változó lehet, hogy feltüntetik-e a feleségeket, illetve számba veszik-e a kiskorú és a nagykorú gyermekeket is. A családfővel egy háztartásban élő és bizonyos években számba vett cseléd, illetve szolgáló személyzet esetében pedig fi­gyelni kell ezek vallására. Az erről számot adó összeírások tanúsága szerint ugyanis jelentős számú keresztény személyzet élt a zsidó háztartásokban.125 A szakirodalom hangsúlyozza, hogy mivel a türelmi adó fizetése a várme­gyéknek sem állt érdekében, és kivetését is többször sérelmezték, a kivetés alapjául szolgáló összeírások nem tartalmaznak pontos adatokat. A türelmi adó kivetését megelőző időszakból fennmaradt összeírások adatait az adott településre nézve azonban pontosnak fogadhatjuk el. Látható, hogy 1736-ban, amikor a családfők mellett a teljes család lélekszámát is megadták, Pápa vá­ros esetében az egy háztartásra eső tagok száma átlagosan 6,6 fő volt. A másik végpont ismert lélekszámadatai szerint 1848-ban Pápán a 609 háztartásra 2962 fő esett, ami átlagosan 4,8 fős háztartásokat mutat. A viszonylag nagy különbség oka, hogy a kezdetben megtelepülő, első generációs háztartások minden bizonnyal fiataloknak tekinthetők. A megtelepedés és az összeírás között eltelt rövid időszak még nem teremtette meg a háztartások szétválá­sának lehetőségét, illetve még rövid volt az idő a következő, majdan önálló háztartást létrehozó generáció felnőtté válásához. Később a családon belül a generációk szétválásával önálló, kisebb létszámú háztartások jöttek létre. A többi összeírás esetében, ahol ismert a család- és a lélekszám is, átla­gosan 5 fős háztartásokat találunk. Ezért azon, 1780-tól fennmaradt türelmi adóval kapcsolatos összeírások esetében, amikor csak a családfőt írták össze, a háztartás összlétszámának megállapításához 5-ös szorzót alkalmaztunk. Pápa város zsidó lakossága pontos létszámának megállapításakor tehát nem minden rendelkezésre álló összeírás adatait vehetjük figyelembe, il­letve bizonyos években a rögzítettnél biztosan nagyobb lélekszámmal kell számolnunk. Ezt az állítást leginkább az uradalmi tisztek által más meg­fontolásokból foganatosított összeírások kontrolladatai támasztják alá. Pél­dául 1800-ban a türelmiadó-lajstromban 113 háztartásfőt írtak össze,126 miközben az uradalmi számvevő 139 háztulajdonos, illetve albérlő zsidó 125 Az 1841-1846 között keletkezett összeírásokban külön jelölték a keresztény szolgálók számát is, akik a zsidó családfővel egy kenyéren éltek. 1841-ben az 1705 fős zsidósággal 101 keresztény (5,9%) cseléd élt közös háztartásban. 1844-ben az 1741 zsidó mellett 64 keresztényt (3,67%) írtak össze, 1845-ben 2299 fős zsidó lakossággal 177 keresztény (7,7%) élt közös kenyé­ren, 1846-ban pedig 2489 fővel 180 keresztény (7,2%). Ez utóbbi adat alapján a háztartások mintegy harmadában számolhatunk keresztény cseléddel. MOL C 55 F. 1. nr. 55. (1841), nr. 50. (1844), nr. 61. (1845,1846). 126 MOL C 55 F. 1. nr. 85. (1800). 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom