Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
gyakorlatot. Az uradalom a két majort számadásaik bemutatására kötelezte. Árvaügyekben a külsővárosiakat a belsővárosi hatóság alá rendelte. A városrészekkel külön megkötött szerződések után a 18. század második felében fokozatosan három különálló önkormányzat alakult ki a város területén. A Belsőváros egysége továbbra is fennmaradt, a külvárosi majorokból pedig a 18. század végére létrejött az Alsó- és Felsőváros, önálló elöljárósággal (bíró, tanács) és saját pecséthasználattal. A belsővárosi elöljáróságot a 12 tagú tanács és a főbíró alkotta, utóbbit a földesúr jelöltjei közül választották meg. A bírói és az igazgatási feladatok irányítójaként nagy befolyással bírt a városrész életére. A városi jövedelmekkel történt visszaélések miatt 1760-ban az uradalom elrendelte a bírói számadások rendszeres úriszéki felülvizsgálatát. 1795-ben a 12 tagú tanács mellé a korábbi külső tanács helyett 40 tagú ún. választott községet állítottak. A városi önkormányzat rendszeresen tartott közgyűlést, amelyen a tanács és a választott község tagjai vettek részt. Évente tartottak tisztújító közgyűlést. A tanács és a választott község képviselői (7 fő) együttesen tanácskoztak (tanácsülés), amelyeken a legfontosabb döntéseket hozták, és döntöttek napi ügyekben. A tanács elé került ügyekről jegyzőkönyvet vezettek. Ezek az ülések biztosították a folyamatos városi igazgatást. A tanács rendészeti, katonai, kommunális, adózási, egyházi, szociális ügyekben intézkedett, emellett polgári és büntető bíráskodás feladatait is ellátta, tisztviselőin keresztül pedig hatósági jogköröket gyakorolt. A két külsőváros bizonyos tekintetben továbbra is a Belsőváros önkormányzatának volt alárendelve. A városi privilégiumokat ugyan a külsővárosiakra is kiterjesztették, de csak a belsővárosi tanács által biztosított útlevél birtokában élhettek ezekkel a jogaikkal. A külsővárosiak gyámügyeit 1794 után is a belsővárosi gyámhivatal hatáskörébe utalták. Mindkét külső városrész önálló elöljárósággal rendelkezett. Források hiányában csak az alsóvárosi önkormányzat működését ismerjük, ahol a városrészi bíró és jegyző mellett egy 12 tagú belső és egy 6-9 tagú külső tanács működött. A bírót, az esküdteket, illetve az adószedőt évente tartott tisztújító ülésen választották közfelkiáltással az uradalmi tiszt jelenlétében. Az alsóvárosi polgárok ügyeit a tanácsülés intézte, amely a 19. század elején hetente ülésezett. A városrészi magisztrátus polgári, rendészeti és kisebb büntető ügyekben volt illetékes. Tudomása nélkül a városrészben idegen nem telepedhetett le. A Felsőváros is önálló tanácsot tartott, élén bíróval, és jegyzőt is alkalmazott. Pontos hatáskörét nem ismerjük, az viszont bizonyos, hogy a polgárjoggal kapcsolatos ügyek vagy a gyámügyek tekintetében a belsővárosi elöljáróságnak volt alárendelve. A városi polgárjogot nyert külsővárosi lakók 40
