Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
II. 6. 4- 9- Iparosok Az 1848-as zsidóösszeírás alapján igen sokféle kézművesszakmát találunk a város lakosságán belül elkülönülő zsidó társadalomban. Korszakunkban a városban 22 céh működött. A zsidóság körében regisztrált 29 kézművesszakma tehát nagyjából megfelel a városi céhes kézműipar sokszínűségének. A népesebb, alapvető céhes szakmák (szabó, szűcs, varga stb.) mindegyike megtalálható a zsidó iparosok körében is. Néhány mesterséget azonban, mint például a fazekas, kapcás, nem folytattak. Ugyanakkor a luxusiparnak számító szakmát űző Steinberger Manó munkácsi születésű aranyműves ekkor valószínűleg az egyetlen ilyen kézműves volt a városban. Szintén egyetlen pecsétvágó- (rézműves vésnök-) mester volt a városban, Polák Jakab kismartoni származású zsidó. Ő véste meg a Belsőváros 1834-es magyar köriratú és a városrészek egyesülésével 1842-ben létrejött egységes város új pecsétjét.777 A kézművesszakmák többségében a mesterek legénnyel vagy inassal dolgoztak. A 29 kézművesszakmában 124 mester és 125 legény dolgozott. Ők együttvéve a kereső népesség kevéssel több, mint egyharmadát képviselték. A hagyományos céhes szakmák közül legnépesebb a szabóké volt. 1848- ban szám szerint 33-an voltak és 39 legényt foglalkoztattak. Volt köztük úriszabó, magyarszabó, mellény- és foltozószabó. Mint utaltunk rá, a zsidó szabók önálló céhalakításra is kísérletet tettek, amelynek kudarca után a pápai szabó magyar céhbe nyertek felvételt. A zsidók hagyományos viseletével összefüggésben hat sapkakészítővel is találkozunk az összeírásban, akik további 7 legénnyel dolgoztak. A legtöbb szabólegényt Neumann Henrik „nőruha készítő” alkalmazta; négy idegen és egy pápai legénnyel dolgozott. A férje mesterségét továbbvivő özvegy Kohn Adolfné három szabólegényt tartott. A borkereskedelem Pápára történt nagyarányú koncentrálódása, valamint a város vízierővel való folyamatos ellátottsága kedvezett a tímár- és az irhásszakma kialakulásának. Számos zsidó irhásnak adott megélhetést a hagyományos zsidó viselet iránti kereslet, amelyet a pápai vásárokra érkező idegen zsidók is támasztottak. 1848-ban a városban 20 zsidó irhásmester és 13 zsidó irháslegény dolgozott. Korszakunkban Pápán készült az ország szükségletét kielégíteni képes pipamennyiség jelentős része. A kedvelt és nagy mennyiségben készülő Selmecbányái és debreceni pipa mellett a pápai volt a legismertebb. A népszerű cseréppipákat két, zsidók által működtetett pipaüzemben (korabeli említésben: gyárban) készítették, amelyek nagyszámú pipáslegényt, azaz 777 Hudi 1995a: 153. 241
