Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
a legény, az alkalmazott munkaadója is, akik többnyire idegenek voltak. Ezt támasztja alá, hogy az összeírásban találunk olyan segédet és legényt is, aki - mivel még nem nagykorú vagy nem önálló - a saját családjával lakik közös háztartásban. Továbbá vannak olyan segédként, legényként dolgozó személyek, akik önálló háztartásban élnek, és egyben családfők. Mindebből következik, hogy az összeírt háztartásokat az adott háztartásfővel ténylegesen egy kenyéren élők alkotják, függetlenül attól, hogy azok a családfőnek rokonai, avagy alkalmazottai. II. 6. 4.1. Demográfiai jellemzők 1848-ban Pápán 609 zsidó háztartásban összesen 2962 fő élt. Az egy háztartásra eső személyek átlagos száma 4,86 fő volt. A zsidó össznépességen belül a férfiak száma 1470 (49,63%), míg a nőké valamivel több, 1492 (50,37%) fő volt, tehát a lakosság a nemek tekintetében nagyjából fele-fele arányban oszlott meg. A nők javára mért 0,74%-os többlet azt mutatja, hogy a pápai zsidó közösségre nem érvényes az iparosodás előtti demográfiai viszonyokat jellemző férfitöbblet. Ha megpróbáljuk megbecsülni a népességnek azt a részét, amely csak időszakosan tartózkodik a városban, akkor a zsidó népességen belül a nemek aránya némileg módosul. A nemek arányában a nők javára mért csekély különbség tovább nő, ha a háztartásokban élő, idegen illetőségű iparos- vagy kereskedőlegények, illetve házitanítók vagy tanulók számát levonjuk. A háztartásokban számba vett ilyen lakosok - egy nő kivételével - ugyanis férfiak voltak. Az általunk alkalmazotti kategóriába sorolt segéd, inas, legény, napszámos stb. (194 fő) közül levontuk a pápaiakat (59 fő). Ők vagy önálló háztartásfők voltak, vagy családjukkal együtt éltek közös háztartásban. Az így kapott, nem Pápán született alkalmazotti rétegből (135 fő) leszámítottuk azokat, akik önálló háztartásfőként családjukkal együtt éltek (41 fő), feltételezve róluk, hogy hosszú távon is Pápán kívánnak élni, tehát nem tartoznak a népesség mozgó rétegéhez. Vélekedésünket az is alátámasztja, hogy többségük 5 évnél régebb óta a városban lakott, nem ritkán több tíz éve. A fennmaradó alkalmazotti népességből szintén levontuk azt a három tanítót, aki koránál fogva már nem lehet maga is diák. A lakosság körében 4 olyan, idegenből jött fiatal férfit találunk, akik iskolai tanulmányaik miatt érkeztek a városba, közülük ketten egyben házitanítók is voltak. Mindezeket együttvéve a kifejezetten szakmai célból vagy tanulás céljából a városba érkezett és ott tartózkodó idegen férfiak száma 87 fő volt. Figyelembe véve tehát ezt a mobilis réteget, a lakosságon belül a nemek aránya 48,13%-ra, illetve 51,87%-ra módosul, így a nők valójában 3,74%-os többletet mutatnak az össznépességen belül. 217
