Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
tés egyharmadát meghagyta a feljelentőnek, az összeg kétharmadát pedig befizettette a város regálé pénztárába.663 A pápai kereskedők érdekeit a hetivásárokon az idegen kereskedőkkel szemben is gyakran meg kellett védeni. Ezt a kereskedés módjának szabályozásával igyekeztek elérni. A városi dohánykereskedők kérésére az idegenből érkező dohányárusoknak a városi tanács megtiltotta, hogy fontban vagy előre kimérve árusítsák a dohányt, mivel ez az adózó városi polgárok kizárólagos joga volt.664 Zsidó és keresztény kereskedők egyaránt megpróbálták kijátszani a szabályokat a nagyobb jövedelem érdekében. A zsidók elleni panasz már csak túlsúlyuk miatt is gyakori volt. A hetipiac nyitása előtti felvásárlást a városi szabályok ismételten megtiltották, kimondva, hogy nyári időszakban 9 óra előtt, téli időszakban pedig 10 óra előtt gabonát vagy más élelmiszert felvásárolni nem szabad.665 666 1795-ben Schwarzbart Lebl pápai kereskedő panaszt tett Hevner János vásárbíró ellen, mivel azt a 30 mérő zabot, amit a hetivásárban vett, lefoglalta, lehordatta a padlásáról és visszavitette a piacra, majd szidni kezdte és jüdischer Hundselnék,666 azaz zsidó kutyának csúfolta. A vásárbíró intézkedését jogtalannak vélte, mert nem pálinkafőzésre vette a gabonát, azonban a város helyben hagyta az intézkedést.667 40 évvel később a probléma változatlanul fennállt és ismét intézkedésre késztette a várost: „A zsidóság által gyakorolni szokott azon káros visszaélés, hogy a heti vásárokban a gabonát s egyéb élelembéli szereket a zsidók előre lefoglalják, megveszik s többnyire azokon az idevaló publikum nyomattatásával nye- rekednek, sőt a gabonás kocsiknak a városon kívül elébe mennek, a rajtok lévő jószágot megveszik s a kocsikat egyenesen lakásaihoz járatván, a rajtuk lévőt magukhoz takarítják, s ezáltal egyrészről a házi szükségre venni kívánó helybéli publikumot szükséggel nyomorítják, más részről pedig az árus piacnak így álutakon való kikerülése által a városi piac árendásnak is nem kevés aggodalmat és kárt okoznak, a helybéli kereszténységnek méltó neheztelését felingerelvén, ennek megszüntetésére az elmúlt időkben divatozó azon szokás, hogy tudniillik a helybéli publikum a maga házi szükségeire elegendőt szerezhessen és a kereskedők nyerekedő vágya miatt szükséget ne lásson.”668 663 VeML V.2.a. 559/1841. július 24., 618/1841. augusztus 28. 664 VeML V.2.a. 2/1794. november 15. 665 Szombathelyen érvényben lévő hasonló szabályozásról lásd Tilcsik 2009: 61-62.; Ö. Kovács 1985: 263. 666 A szitokszó a Hund (ném. = kutya) és az Esel (ném. = szamár) szavak összevonásából származik, amelyben a szamár a csökönyösségre utal. 667 VeMLV.2.a. 5/1795. október 24. 668 VeML V.2.a. 664/1834. augusztus 30.
