Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
társadalmi jellemzőinek sajátosságait, amelyek keretül szolgálva együttesen határozták meg az adott közösség fejlődésének mikéntjét. Az 1848-ban készült összeírás idején fennálló közösség demográfiai és társadalmi jellemzőinek meghatározásakor nem tekinthetünk el a megelőző száz év alatt zajlott politikai, jogi, gazdasági és társadalmi változásoktól, amelyek a városi zsidóság integrációját kísérték. Helyzetük megismeréséhez ugyanilyen alapvető az uradalmi politika és a városi jogi, gazdasági és társadalmi környezet vizsgálata és megismerése. A zsidóság városi integrációjának első lépéseként városi megtelepedésüket vizsgáltuk. Ebben döntő kérdés a letelepedési engedélyek megadásánál vagy elutasításánál szerepet játszó földesúri megfontolás, valamint a városi magisztrátus viselkedése: annak tisztázása, hogy mindezek mennyiben befolyásolták a zsidóság letelepedésének mértékét és városon belüli térbeli elhelyezkedésüket. Mindezekkel szoros összefüggésben vizsgáltuk lakhatási viszonyaikat és városi ingatlanszerzéseiket. Fontos kérdés volt számunkra az is, hogy a magyarországi zsidóság jogállását meghatározó országos érvényű jogszabályok (törvények és rendeletek) milyen mértékben határozták meg a magánföldesúri birtokon élő zsidó közösség életét, lehetőségeit, illetve mennyiben tapasztalhatunk Pápán ezekkel ellentétes folyamatokat. A társadalmi élet mely színterein voltak jelen a városban, és honnan szorultak ki? Jogállásukkal összefüggésben vizsgáljuk adóztatásukat országos, uradalmi és városi vonatkozásban is, feltételezve, hogy az erre vonatkozó adatokból a helyi zsidó társadalom rétegzettségére, anyagi erejére, az általuk befizetett adóknak az uradalmi jövedelmekben és a városi adóterhekben képviselt arányára is választ kapunk, amely egyben a zsidó lakosság vonatkozásában az uradalom és város között fennálló erőviszonyt is tükrözni képes. Bár a pápai zsidóságra vonatkozó források és szakirodalom teljes feltárására törekedtünk, nem volt célunk hitközségtörténetet írni.2 A közösség 2 A pápai zsidó hitközség történetének monografikus feldolgozására eddig nem került sor. A 20. század elején a városi monográfiában önálló fejezeteket szántak a helyi zsidóság intézményei történetének (hitközség, iskola, kórház, egyesületek) is (Kapossy 1905). Publikációk születtek az izraelita nőegyletről (Wallenstein 1925), a polgári fiúiskola történetéről (Huszár 1996). Láng Jehuda-Gyula a vészkorszakot követően emlékkönyvet állított össze a pápai zsidóság 200 évéről, elsősorban a közösség vezetőiről, kiemelkedő személyiségeiről gyűjtve össze adatokat. Könyve nem tekinthető szakmunkának (Láng [1972]). Szalai Antal pápai amatőr helytörténeti kutató értékes adatokat gyűjtött össze, elsősorban a helyi újságok és a korábbi irodalom adatait hasznosítva (Szalai 1996; 2003). A zsinagógaépület művészet- történeti vonatkozásairól és európai párhuzamairól Walter Krause bécsi művészettörténész közölt tanulmányt (Krause 2004). A közösség történetéről ismert alapadatokat két lexikoncikk foglalja össze (Újvári 1929; Silber 2008). Apápai zsidósággal foglalkozó történeti szakmunkát elsőként Hudi József publikált, Pápa város önkormányzatairól szóló monográfiája részeként önálló fejezetet szentelt a zsidó község működésének, továbbá tanulmányt közölt a községi И
