Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
felvásárló tevékenysége miatt kialakult nyersanyaghiány miatt tesznek panaszt a vármegyei fórumokon. 1794-ben a szíjártó- és a csizmadiacéh a megállapított limitált vármegyei árak ellen a zsidó bőrkereskedők tevékenysége miatt elszenvedett károkra hivatkozva tiltakozott. Állításuk szerint a zsidó kereskedők felvásárolják a bőröket, amelyeket vagy kivisznek az országból, vagy egymás közt kereskednek vele, és így a mesterek csak többedkézből, tehát magasabb áron juthatnak nyersanyaghoz. A zsidó kereskedők a vásárokon kívüli felvásárlás tilalmát úgy játszák ki, hogy a bőrökre magalkudnak, előleget fizetnek és elszállíttatják a vásárba, azt a látszatot keltve, mintha ott vásárolnák meg.446 1831-ben a pápai és veszprémi szappanosmesterek azt kérték a vármegyei hatóságtól, hogy tiltsa meg a zsidó kereskedőknek a faggyú felvásárlását, mert - mivel a megyében a gyertyának és a szappannak limitált ára van - a zsidó kereskedők inkább Fehérváron és Pesten értékesítik a faggyút, így a helybeli mesterek hiányt szenvednek nyersanyagból.447 A felhasználható szabad tőkével rendelkező zsidó kereskedők és a feudális kötöttségekkel terhelt földbirtokviszonyok, valamint céhrendszer között megnyilvánuló konfliktusok az egyéni érdeksérelmeken túl a rendi korszak anomáliáira is rávilágítanak. Nyilvánvaló volt, hogy a rendi társadalom szűkebbre szabott keretei között is érvényesülni akaró zsidók érdekei nem érvényesülhettek a másik fél érdekeinek sérelme nélkül, és fordítva. A konfliktusok eredője a korszak társadalmi-gazdasági berendezkedése volt, amely megakadályozta a piaci versenyt. Ebben a helyzetben a tőkeerősebb zsidók megjelenése a közös céhes érdekek meggyengülését idézte elő. 1832-ben a pápai molnárcéh a vármegyéhez fordult panaszában saját molnár társaira kért súlyos büntetést. A céh elöljárói szerint egyes molnárok, akik a zsidó lisztkereskedőkkel kapcsolatban álltak, a törvényes áron alul, kialkudott készpénzért őröltek gabonát, vagy eltekintettek a vám megfizetésétől, csakhogy a nagy mennyiségű gabonával kereskedő zsidók az ő malmukban őröltessenek. Az eseteket igazolva látó vármegye a nem nemes molnárokra 15 pálcaütést, a nemesekre 12 ezüstforint büntetést helyezett kilátásba.448 Ez az eset is rámutat a gazdasági kapcsolatokban, általában a beilleszkedésben mutatkozó zavarok okainak olykor mindkét érdekelt felet érintő kétarcúságára. A zsidók és a városi lakosság közt bonyolódó gazdasági ügyek sokrétű kapcsolatrendszerre világítanak rá, és mindenekelőtt azt igazolják, hogy 446 LDM 70.119.1.; 69.117.1. Az ilyen jellegű panaszok sohasem említik azokat, akiktől a zsidó kereskedők felvásárolják a nyersanyagot, azaz azokat, akik ugyanúgy kijátsszák a szabályokat. 447 VeML IV.i.b. 1612/1831. augusztus 8. 448 VeMLIV.i.b. 1450/1832. június 4. 140
