Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
II. Szervezés - Egyenruha, hadiöltözet
a „bilgerit".250 A könnyű rohamfelszerelésbe tartozott a kenyérzsák, az ebben elhelyezett kulacs, továbbá az evő- és tisztálkodó eszközök, illetve gázálarc.251 Törekvések zajlottak német ejtőernyős felszerelés beszerzésére és az ejtőernyős-zászlóalj ellátására. 1943-ban, a Németországból sürgősen szállítandó hadianyagok listáján szerepel egy 1600 db-os, ejtőernyős ugrósisak tétel, ám szállítási határidőről, illetve a kiszállítás teljesítéséről további adatok nem ismertek.252 1944. szeptember 5-én a Honvédelmi Minisztérium átadott egy listát von Wersch német ezredesnek, mely tartalmazta a beszerzendő hadianyagot, mellyel a légibázisokat és repülőtereket szándékoztak feltölteni. Itt szerepelt az is, hogy légibázisonként 3, repülőterenként 4, összesen 175 ejtőernyős sisakot terveztek rendszeresíteni.253 1944 nyarán egy kisebb létszámú német ejtőernyős kiképző személyzet érkezett Pápára. A kiképzők a német csapaternyőre képezték át az állomáshelyen tartózkodó magyar ejtőernyősöket (az ejtőernyős-zászlóalj zömét ebben az időszakban a Kárpátokba helyezték ki). A német fél biztosította a kiképzés technikai feltételeit (német csapaternyők, ejtőernyős sisakok, Heinkel He-111 típusú szállítógépek). Egy 1944. augusztus 1-én készült képen több ejtőernyős honvéd látható társával, M. 38 mintájú német ejtőernyős sisakot viselve.254 (7. kép) Erre feltételezhetően azért volt szükség, mert a német csapaternyő használata, ugrási folyamata - valamint az ugrási magasság - eltért a Magyar 250 A „bilgeri" az 1941 M fűzőscsizma köznapi elnevezése volt. A csizmából az ejtőernyősök számára létezett egy speciális - gumitalpú - változat, ám a harcok során a Szent László hadosztály ejtőernyősei már a hagyományos, bőrtalpú változatot viselték. Baczoni 2002.a. 66. 251 BACZONI 2002.b. 66. 252 HL HM 44.226/3. a. oszt. ein. -1943. Valószínű, hogy dr. Tóth László erre a hivatkozásra utalt könyvében, amely említi a németektől történt beszerzést, azonban munkájában ezt nem jelezte. Tóth 2009. 39. 253 VAJDA 1988. 34. Dr. Baczoni Tamás őrnagy, a Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály vezetője olyan fényképekre hívta fel a figyelmemet, amelyen honvédtisztek (nem ejtőernyős csapatnembeliek) láthatók német ejtőernyős sisakban. Mivel azonban a tervbe vett német ejtőernyős sisakok rendeléséről, illetve azok kiszállításáról nem rendelkezünk egyéb információval, valószínűsíthető, hogy az ejtőernyős honvédek számára nem rendszeresítettek 38 M. típusú, német ejtőernyős sisakot és ugrózubbonyt. 254 Szemereki Zoltán (született: Szmrekovszky Zoltán Ödön): 1920. augusztus 29. Mosonmagyaróvár, 1956. december 9-én hunyt el. Édesapja postatisztként magyarosított a 30-as években. A képen X-el megjelölt katona Szemereki Zoltán. Az 1944. augusztus 1-én készült képen jól látható Szemereki Zoltán, több ejtőernyős honvéd társával, mind a Luftwaffe ejtőernyőseinél rendszeresített ugró kezeslábast, ún. Knochensack-ot („csontzsák") és M 38 mintájú ejtőernyős sisakot viselnek. Erre feltételezhetően azért volt szükség, mert a német csapatemyő használata, ugrási folyamata - valamint az ugrási magasság - nagyban eltért a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős csapatneménél alkalmazott metódusoktól és ehhez a legcélszerűbb volt a jól bevált német felszerelést használni, (a kép felhasználása ifjabbik Szemereki Zoltán hozzájárulásával történt: a fénykép digitális másolata a szerző birtokában.) 87
