Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
II. Szervezés - Toborzás és válogatás
átesett katonák önkéntes jelentkezését is fogadják. Az utánpótlás másik vonalát a haderőn kívüli ejtőernyős előképzés is biztosíthatta volna. Az előképzést leventék, diákok, cserkészek, egyetemi hallgatók, és más polgári szervezetek bevonásával meg kellett kezdeni. Felvilágosító előadásokat kellett volna tartani és (az akadémiák felső évfolyamaiban felállítandó ejtőernyős szakosztályhoz hasonlóan) megszervezni az ejtőernyős szakosztályokat.139 Ehhez elegendő egy kiselejtezett, de hajtogatásra alkalmas ejtőernyő, továbbá egykét fő oktató személyzet (leszerelt ejtőernyős polgári oktatóként alkalmazva). Az oktató feladata az ejtőernyő-hajtogatás oktatása a jelentkezőknek. Emellett a zárt és harcrendi kiképzést is oktatták volna. Az előképző elméleti és gyakorlati oktatást a téli hónapokra tervezték, ahonnét a legkiválóbbak felkerülhettek Budapestre. Itt már az ugrótoronyból140 történő ugrásokat, szoktató repüléseket, esetleg valóságos ugrást is gyakorolták volna. A toronyugrással, szakoktató repüléssel párhuzamosan fokozott zárt és harcrendi kiképzés is szerepelt a tervekben, és az ejtőernyős-zászlóaljhoz való bevonulás előtti minősítésben ez utóbbi kiképzési ágak is szerepeltek volna.141 A Légierő parancsnoksága a tartalékképzést a tiszti (tisztjelölti) tartalék ugró és nem ugró személyzet számára fontosnak tartotta. Itt azonban nem volt lehetséges, hogy mozgósítás esetén a bevonult tisztek azonnal bevetésre kerüljenek, mert a repüléstől és az ugrástól elszoktak. A javaslat szerint bevonulásuk után legalább 5 óra szoktató repülésre és három-négy ugrásra volt szükség ahhoz, hogy a kellő rutint ismét megszerezzék. A tervezet nagy veszteségekkel (30-50%) számolt, ezért volt fontos a nagyszámú, képzett tartalék, hogy behívás után, egy hetes gyakorlatozás után már bevethetőek legyenek. Az ejtőernyős tartalékos tisztek kiképzésére a legmegfelelőbb lett volna, ha a haderőn kívüli előképzésen átesett, megfelelt karpaszományosokat kapna a zászlóalj, akikből ki tudná képezni a szakaszparancsnokokat. A kiképzett karpaszományosok 3 évnyi tényleges szolgálat után választhatták volna meg, hogy milyen szolgálatot vállalnak.142 A tartósan szabadságolt tiszt, illetve tisztjelölt 30 éves koráig az ejtőernyős-zászlóalj ugró tartalék renc volt ejtőernyős százados, is Szokolay Tamás, volt ejtőernyős századost, valamint önmagát említi meg kiképzőként. MAKRAY é. n. 38., 45., 46. 139 Vitéz Béldy Alajos altábornagy, az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének és Testnevelésnek Országos Vezetője, naplójából származó 1941. október 21-ei bejegyzés említi, hogy a leventék részére megkezdték az ejtőernyős kiképzést. BLASSZAUER 2002. 85. 140 „A már elkészült és felhasználatlanul heverő ugrótornyot Budapest valamelyik alkalmas helyén fel kell állítani és a kiképzéshez oktató személyzetet kell szervezni." HL VKF 5107/1. oszt. ein. -1941. 1941-ben (az irat keletkezésekor) az ugrótornyot még nem állította fel a hadvezetés. 141 HL VKF 5107/1. oszt. ein.-1941. 142 (1) Tartalék viszonyba kerülhettek az ejtőernyős alakulat állományában, (2) hat éves továbbszolgálatra jelentkezhetnek, (3) a legjobbak még a továbbszolgálat kötelezettségük letelte előtt átkerülhettek a hivatásos tiszti tényleges ejtőernyős tiszti állományba. HL VKF 5107/1. oszt. ein. -1941. 61
