Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete

ejtőernyős csapatokat. Az ejtőernyős feladatkör két részre válna szét: a zöm alacsony nyitási magassággal ugrana és foglalna el tereptárgyakat, míg a magas fokon kiképzett, kisebb ejtőernyős kötelékek fontos célpontokat, személyeket iktatnának ki.95

A háború közepén megjelent könyvében Pataky Géza ejtőernyős százados már a földi erőkkel történő együttműködésen alapuló bevetésről írt. Biztosító csoportot javasolt nagy magasságból (5-6000 méterről) kiugratni, hogy észrevétlenül földet érve, a zöm beérkezéséig a terepet biztosítsák. A kihelyezésre az esti szürkületet, vagy a hajnali derengést tartotta a legalkalmasabbnak.96 Cikkében jórészt korábbi elképzeléseit ismételte meg: a bevetés során a repülési magasságot az ellenséges légvédelem, a terep és az időjárás szabja meg. Az ugrás alsó határa 100-150 méter. A bevetést előnyösebb az esti szürkületben vagy a hajnali derengésben végrehajtani. A parancsnok rádióval felveszi a kapcsolatot a saját vezetésével és az előretörő részek, gyorsan mozgó alakulatok parancsnokával.97

A háborús tapasztalatokra támaszkodva, Tassonyi Edömér százados azt hangsúlyozta, hogy a német ejtőernyős csapatok nagyszabású hadműveletekben kerültek bevetésre. A németek csapatkötelékben történő bevetése életképesnek volt mondható, ellenben a szovjetek által használt szabotázs feladatok nem váltak be.98 Az általánosan meghatározott feladatokat99 csak szervezetszerű kötelékek oldhatnák meg, legalább zászlóalj szinten. A szabotázs feladatok végrehajtásához azonban elegendőnek ítélte 3-5 fős járőr bevetését. A csapatalkalmazást összetett volta miatt sok gátló tényező hátráltatóéi érdekében küzdött. Az ejtőernyős csapatoknál az ernyő harceszköz. Olyan feladatokat hajtanak végre, melyet más alakulatokkal nem lehet megoldani. Vitéz MAKRAY 1939. 143-145. A gyűjtőnevén légi úton szállított csapatok alkalmazási módjuk szerint három részre voltak oszthatóak: légi gyalogságra, ejtőernyős csapatokra és egyéb alakulatokra, melyekbe az összes többi fegyvernem tartozott. JÓNÁS 1940. 412.

95 Nem mindenkit lehet kiképezni tökéletes ejtőernyős ugrásra, ugyanis nem minden ember rendelkezik a szükséges szellemi és fizikai képességgel, ami az ilyen nagy teljesítményekhez szükséges. A kisebbik ejtőernyős rész, az „ejtőernyős vadászok" csoportja „csak akkor kerülne bevetésre, ha kifejezetten nekik való munka akad". Makray Ferenc százados a kifejezést vitéz Szentnémedy Ferenc százados: „Az ejtőernyős légi gyalogság értékelése" című munkájából vette, noha Szentnémedy százados „ejtőemyőslövész" kifejezést használt. SZENTNÉMEDY 1938.143. Az ugrásokat utóbbi harcfeladatnál Makray százados nagy magasságból javasolta, hogy a meglepetés tökéletes legyen. Ilyen módszer szerint képezték ki a magyar ejtőernyős csapatokat is 1938-1940 között.

96 PATAKY 1942. 99-102.

97 PATAKY 1941. 371.

98 Szabotázs fogalom Tassonyi százados szerint „... a szabotázs fogalma nem fedi teljesen az ejtőernyős járőröknek messze az ellenség hátában végrehajtott romboló és zavarkeltő feladatait, szándékosan használom ezt, a szakkörökben már meghonosodott (!) kifejezést." TASSONYI 1943. 125.

99 Önálló alkalmazás keretében hadászati jelentőségű, szoros jellegű terepszakaszok birtokbavétele, repülőalapok, életközpontok (sic!) kikapcsolása, a gazdaságilag fontos területek birtokbavétele , hogy megóvják azokat a rombolástól, továbbá szabotázs feladatok. TASSONYI 1943.126.

28