Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
IV. Harcok - Harci bevetések 1941 és 1945 között
fontos közlekedési csomópontokat; a Béla községtől keletre lévő erdős-szőlős dombvidéken Tassonyi Edömér őrnagy vezetésével az l./I. zászlóalj fennmaradó része települt.203 Az újoncokból álló menetszázad január 5-ére ért Köböl- kútra, ahol a községi vendéglő termeiben szállásolták be őket. A 2. lövészszázad egyik szakaszparancsnoka (Marosújvári zászlós) szerint a leváltásra kerülő német egységek az Ersekújvár-Párkány felé vezető vasútvonal mentén voltak tüzelőállásban.204 1945. január 4-én a 2. Ukrán Front balszárnya parancsot kapott a szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásától a Komárom-Ersekújvár általános irányban mérendő újabb csapásra. A feladatot a Dunától délre, meglehetősen nehéz helyzetben harcoló 3. Ukrán Fronttal együttműködésben kellett volna végrehajtani. A legfelsőbb szovjet hadvezetés a két frontot arra utasította, hogy semmisítsék meg a Budapest felé törő német csapatokat. Az elképzelések szerint nem csak a 2. Ukrán Front balszárnya, hanem a 3. Ukrán Front erősen támadott jobbszárnya is haladéktalanul ellentámadásba ment volna át, és felszámolta volna az ellenséges csoportosítást. Erre természetesen az adott körülmények között a 3. Ukrán Front erői nem voltak képesek. A 2. Ukrán Front 6. gárda-harckocsihadserege és 7. gárdahadseregének részei kapták a feladatot, hogy a komáromi folyamátkelőket birtokba véve, azokon keresztül a német „Balek" seregcsoport hátába kerüljenek. A támadást rendkívül rövid, mindössze kétnapos felkészülési idő után, január 6-án kellett megindítani.205 Január 6-án a 2. Ukrán Front 7. gárda- és 6. gárda-harckocsihadserege Garam menti állásaiból támadást indított Komárom-Ersekújvár általános irányba. A legkevesebb 170 harckocsival és önjáró löveggel, illetve 719 löveggel és aknavetővel meginduló 6. gárda-harckocsihadsereg, 7. gárdahadsereg és az önálló 27. harckocsidandár támadása először meglepte Friedrich Kirchner 203 HUSZÁR 1999.123. (1945). A „Szent László hadosztály parancsot kapott, hogy vegye át 5-ére virradó éjjel a 3. páncéloshadosztály védelmi vonalát a szovjet 7. gárdahadsereg párkányi hídfőjével szemben. „A magyar védősávot egy déli és egy északi védőkörletre osztották. Délen a „Szent László” hadosztálynak alárendelt két német zászlóalj, a leharcolt 93/11. páncélgránátos-zászlóalj és a „Sachsen" géppus- kás-zászlóalj foglalt állást, megerősítve négy magyar 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval. Északon Tassonyi Edömér százados parancsnoksága alatt az 1. ejtőernyős ezred 368 fős I. zászlóalja és az 1 /II. ejtőernyőszászlóalj maradványai három körvédelmi támpontot alakítottak ki Káptalanpusztán, Párkány-Nána vasútállomásnál és Ebedipusztán, egyenként félszázadnyi erővel és támpontonként három-négy 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval. Az összevont zászlóaljak közös parancsnoka két századdal és az ezred-köz- vetlen alosztályokkal Káptalanpusztától északra, az úgynevezett „Hegyfarok" keleti lejtőin helyezkedett el. E hézagos védelmi vonal jobbszárnyán egy ejtőernyősszázad biztosított (Godó Ferenc főhadnagy)." SZÁMVÉBER 2008. 66. Az északi védőkörlet - Kőhídgyarmat—Párkány pályaudvar (sic!) közötti vasútvonal - védelmét az 1/1. ejtőernyős-zászlóalj adta, Tassonyi Edömér őrnagy vezetésével. MARTIN-UGRÓN 1996. 64. 204 HUSZÁR 1999. 123. (1945), Számvéber Norbert: Konrad 3. Páncéloscsata Budapestért 1945. Paktum Nyomdaipari Társaság. Budapest 2001. http://mek.niif.hu/05000/05069/html/ 2011. 05. 09. 205 SZÁMVÉBER 2008. 68. 219
