Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

IV. Harcok - Harci bevetések 1941 és 1945 között

ezred összesen mintegy 200 katonája úszta át a Garamot.195 Sanna Henrik zászlóaljparancsnok harminc főre tette azok számát, akik december 27-én, hosszú harc után megadták magukat a szovjet csapatoknak.196

„LVII.pc.hdt.: Az Ipolynál harcolt saját erőknek /Szent László ho.is/ zömükben sikerült a Gurumon partot váltani. Az elg. Bajtárói támadva a Nánánál lévő sajtát hidfőt elfoglalta, a Garamon átkelt, majd Nána és Párkány között hídfőt létesített. Kicindnél (Kicsind) kisebb orosz hídfő van."197

A Garamnál kialakított új védővonal mögött megkezdődött az újjászervezés: a Szent László hadosztály parancsnoksága az I. és II. ejtőernyős-zászlóalj maradványaiból, s a Pápáról útba indított menetszázad újoncaiból kívánt egy harcképes zászlóaljat felállítani.198

Garam menti harcok

A német LXXII. hadtest alárendeltségébe tartozó „Szent László" hadosztály leharcolt maradványa - alárendeltségében a 2. honvéd páncéloshadosztály egy Panzer IV harckocsikkal megerősített harccsoportjával - december 31- től még két napon át a Duna és Párkány-Nána vasútállomás között volt védelemben. 1945. január 2-án e magyar erőket felváltotta az északi szomszéd német 3. páncéloshadosztály.

Amint az hamarosan kiderült, ez csak átmeneti állapot volt. A „Balek" seregcsoport ugyanis január 1-jén este a Dunától délre megindította Budapest irányában a „Konrad" fedőnevű ellentámadást. Ennek lendületben tartására újra a Kelet-Dunántúlon akarták összpontosítani a két megosztott páncéloshadosztály erőit, míg a harmadikat a LVII. páncéloshadtest északi szárnya mögött akarták készenlétben tartani.

ember 27. - Martin Kornél visszaemlékezésében beszámol arról, hogy az ejtőernyős-zászlóalj maradéka még Kicsind előtt kétfelé oszlott. A nagyobbik rész, a géppuskás század maradéka, a volt 5. és 6. század, és a nehézfegyverszázad maradéka a kicsindi hidat akarta megközelíteni, ám a szovjet erőkkel folytatott küzdelem után letették a fegyvert. Az északra, Kéménd felé kitörő ejtőernyős-zászlóalj töredék, a 4. századdal az élen, harcok során érte el a Garam partját. A jeges vízben gázolva keltek át, néhányan pedig Kemenes törzsőrmester vezetésével a felrobbantott kéméndi híd roncsain keltek át. Kéménden rövid pihenő és a ruhák megszárítása után Köbölkútra vonultak, beszállásolásra. MARTIN-UGRÓN 1995.137-138., FARKAS 2005.b. 259., 280-284.

195 SZÁMVÉBER 2008. 50-52., FARKAS 2005.L 268.

196 HUSZÁR 1999.118. /1944/

197 HL VKF 1944 1. oszt. - tájékoztató a katonai helyzetről. 1944. XII. 28.

198 Huszár János, egykori karpaszományos ejtőernyős honvéd személyes tapasztalatai. HUSZÁR 1999. 118. Tassonyi Edömér őrnagy az I. zászlóaljjal december 29-én érkezett be és Ógyallán kapott elhelyezést. FARKAS 2005.b. 299. Tassonyi őrnagy visszaemlékezése szerint december 28, vagy 29-én érkezett be Bátorkeszibe, ahol a II. ejtőernyős-zászlóalj maradványai pihentek. HL Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjteménye, 3413. sz., Tassonyi Edömér: Kritika - Zuhanóugrás, 35.

217