Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

IV. Harcok - Harci bevetések 1941 és 1945 között

5. térkép: Harcok az Ipoly, majd a Garam mentén (Huszár János gyűjteménye)180

A szovjet marsall elgondolása az volt, hogy a front csapásmérő csoportosítása a Dunakanyartól északra és északnyugatra áttöri a német-magyar védelmet és siker esetén a támadást északnyugati, nyugati és délnyugati irányban tovább folytatja: ez lett volna a „siker kifejlesztése". December 26- ára a 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregének erői elfoglalták Esztergomot, a 2. Ukrán Front 7. gárdahadserege pedig birtokba vette Párkányt. Ezzel Budapest teljes bekerítése megvalósult, de a szovjeteknek a fenti kitűzött feladatok közül egyiket sem sikerült maradéktalanul végrehajtani. Sőt, a 6. gárda-harc- kocsihadsereg kénytelen volt Lévától déli irányba kanyarodni, mivel a német LVII. páncéloshadtest december 22-én reggel Ipolyszakállos körzetéből Ipolyság általános irányban ellentámadást indított, veszélyeztetve a szovjet harckocsihadsereg utánpótlási vonalait. A 7. gárdahadsereg a támadó német 3., 6. és 8. páncéloshadosztályokat önerőből nem tudta visszavetni. Miként M. V. Zaharov vezérezredes, a 2. Ukrán Front törzsfőnöke fogalmaz: „az Ipoly és a Garam közötti viszonylag nem nagy szakaszon nyolc napon át dúlt a német és a szovjet harckocsik közötti párviadal". A német páncélosok támadásához 180

180 Huszár János szíves hozzájárulásával. A vázlatot vitéz Kövesdy Dezső ejtőernyős főhadnagy rajza alapján Erdélyi Gyula grafikus készítette.

213