Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
IV. Harcok - Harci bevetések 1941 és 1945 között
Harci bevetések 1941 és 1945 között 1941. április 12. Az ejtőernyős-zászlóalj első ejtőernyős bevetése „1941. március 25-én Dragisa Cvetkovic jugoszláv miniszterelnök aláírta a háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozási okmányt. A Balkánon zajló események ezzel drámaian felgyorsultak. Már március 27-re virradó éjjel Dusán Simovic tábornok katonai államcsínyt hajtott végre Belgrádban, letartóztatták a miniszterelnököt és kormányát, a trónörököst II. Péter néven királlyá nyilvánították. A Jugoszláv Királyság politikája élesen németellenes fordulatot vett, amely nyilvánvalóan nem maradhatott válasz nélkül Németország részéről, s részben lerombolta a magyar kormányzat korábbi reményeit. Már 1941. március 27-én Hitler Sztójay magyar követ útján üzenetet intézett Horthy kormányzóhoz, melyben kérte, hogy a Jugoszlávia elleni akcióban magyar csapatok is vegyenek részt, s hogy Magyaroroszág tegye lehetővé a német csapatok felvonulását. Ennek fejében elismerte Magyarország területi igényét Jugoszláviával szemben, beleértve a Bánátot is. A kormányzó március 28-án közölte Hitlerrel, hogy Magyarország kész teljesíteni a kívánságot, s a Legfelső Honvédelmi Tanács április 1-i ülésén Teleky Pál, gróf miniszterelnök módosító javaslatait elfogadva rögzítették a részvétel kérdését és a vezérkarnak kiadták a megfelelő utasításokat. A német-magyar katonai megbeszéléseken körvonalazták magyar részről öt hadtest, a légierők és a folyamőrség bevezetését a tervezett hadműveletbe. A Wehrmacht főparancsnoksága (OKW) közben kibővítette a Marita-tervet és kiterjesztette Jugoszláviára is. Felvonult a német 2. és 12. hadsereg, a Panzergruppe-1 és a 4. légiflotta, készenlétbe helyezték az Isztriái félszigeten az olasz haderőket is. 1941. április 1-én és 2-án a befutó jelentések már kétségtelenné tették, hogy Teleki gróf külpolitikai kísérletei angol-amerikai vonalon nem találnak megértésre, számolni kell a hadiállapot bekövetkezésével a nyugati szövetségesek ellen. Teleki eddigi koncepciója a fegyveres semlegesség további fenntartásáról nem lesz elérhető. A revíziós törekvések, s a mögöttük álló erők hatása sokkal erőteljesebb volt, semhogy követelni lehetett volna a háborúból való kimaradás igényét. Az együttműködés Németországgal újabb területek azonnali visszacsatolását ígérte, s az ezzel szembeforduló politika a mértékadó körök részéről számottevő támogatására nem számíthatott. Teleki miniszterelnök ezt az ellentmondást az adott időben feloldani nem tudta, a lemondást nem tartotta megfelelőnek, így április 3-ra virradóra főbe lőtte magát. Halála a katonai és politikai helyzetet természetesen nem változtatta meg, a Wehrmacht csapatai április 2-án megkezdték a felvonulást Magyarországon is, majd április 6-án megkezdték a hadműveleteket Jugoszlávai ellen, több fronton. A döntés órája közeledett. Április 7-én a Magyarországon állomásozó német erők is bekapcsolódtak a hadműveletekbe. Április 10-én Zágrábban proklamálták a Horvát Köztársaságot, a korábban meghatározott magyar feltételek ezzel megvalósultak a magyar 176
