Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Ejtőernyős leventekiképzés

nyős ugrótornyok Nagy-Britanniában, Franciaországban, Lengyelország­ban és Csehszlovákiában már léteztek a háború előtt, ezekről fényképek is tanúskodnak.139 A leventemozgalom más, közvetett módon is igyekezett támogatni a ka­tonai ejtőernyőzés fejlődését. Az ejtőernyőgyártás elősegítésére az összes le­vente szakosztályból jelentkeztek leventék, hogy az eperfákkal rendelkező településeken megkezdik a selyemhernyó tenyésztést. 3000 községben indul­hatott meg így a selyemhernyó-tenyésztés, mely nem mellékesen még pénz­bevételhez is juttathatta a résztvevőket.140 141 1941-ben az ejtőernyős-zászlóalj akadozó újonc utánpótlása miatt új ala­pokra kellett helyezni azt. Ennek részeként megjelent egy olyan javaslat, hogy katonai és civil vonalon kellene biztosítani a folyamatos újonc után­pótlást. Külön ejtőernyős szakosztály felállításával, az akadémiákról önként jelentkezők, a nyári nagy gyakorlati kihelyezés alkalmával megszerezhették volna az elméleti és gyakorlati ejtőernyős kiképzést. Avatásuk után már nem próbaszolgálatra, hanem zászlóaljhoz történő beosztásra vonultak volna be. 141 Kedvezőbb lehetőségeket biztosíthatott a haderőn kívüli ejtőernyős elő­képzés beindítása. Az előképzést leventék, diákok, cserkészek, egyetemi hallgatók, és más polgári szervezetek bevonásával, ejtőernyős szakosztály (az akadémiák felső évfolyamaiban felállítandó ejtőernyős szakosztályhoz hasonlóan) megalapításával kellett elkezdeni. A képzéshez szükséges szemé­lyi és technikai feltételek (selejt, de hajtogatásra alkalmas ejtőernyő, egy-két fő oktató személyzet - leszerelt ejtőernyős, polgári oktatóként alkalmazva) viszonylag egyszerűen beszerezhetők voltak.142 A javaslat egyik eleme sem valósult meg: az akadémiák újoncai számára nem létesült külön ejtőernyős szakosztály, ugrótorony, valamint képzett oktatók és kiképzőtábor helyé­kiképzést tette lehetővé: olyan „extra" igények kielégítésére, mint a leventék repülőgéppel történő ugrógyakorlata, vagy szoktató repülése, esély sem volt. 139 Európában az ejtőernyős ugrók kiképzését először 70-100 m magas tornyokból történő ugrá­sok végrehajtásával kezdték, hogy az újoncok a félelemérzést megszokják. BANHIDI 1938. 32. Vitéz Szentnémedy Ferenc százados cikkében amerikai ugrótoronyról közölt képeket. SZENTNÉMEDY 1938.132-133. Az angol, francia és lengyel ejtőernyős kiképzéssel foglalkozó cikkében említést tett angol, szovjet, valamint lengyel ugrótomyokról (bielskoi ugrótorony). SZENTNÉMEDY 1939.121-131. 140 Magyar Távirati Iroda, Pro Domo. 1942. április 11., 12 óra 50 perc. http://archivl920-1944. mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=l 2010.11. 02. 141 HL HM 18.386/10. oszt. ein. -1941. 142 A javaslat szerint az előképző elméleti és gyakorlati oktatást a téli hónapokban tartották volna, ahol a legkiválóbbak felkerültek volna Budapestre, ahol az ugrótoronyból történő ugrá­sokat, szoktató repüléseket, esetleg valóságos ugrást is gyakorolhatták volna. A toronyugrással, szakoktató repüléssel párhuzamosan, fokozott zárt és harcrendi kiképzés is folyt volna. „A már elkészült és felhasználatlanul heverő ugrótornyot Budapest valamelyik alkalmas helyén fel kell állítani és a kiképzéshez oktató személyzetet kell szervezni." HL VKF 5107/1. oszt. ein. -1941.1941-ben (az irat keletkezésekor) az ugrótornyot még nem állította fel a hadvezetés. 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom