Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
I. Elmélet, előtörténet - A katonai ejtőernyőzés kialakulása
! hatnak és bekapcsolódhatnak a harcba.27 Ennek gyakorlati eredményeit az 1940. évi nyugat-európai és skandináviai hadjáratban való részvétel jelentette. A légi szállítású hadosztály és az ejtőernyős erők összevonására magasabb egységbe (XI. légi hadtest) 1940-ben került sor. 1941-ben a német ejtőernyős csapatnem gyakorolt hasonló hatást a magyar csapatnem fejlődésére, mint a szovjet 1935-1936 során: Kréta elfoglalásával bebizonyították, hogy nagy létszámú ejtőernyős és légi szállítású alakulatok képesek hadműveleti szintű bevetés végrehajtására. Kréta elfoglalása után azonban az ejtőernyős erőket szárazföldi egységként vetették be, és légideszant bevetésre (ejtőernyővel vagy tehervitorlázó- val) csak néhány alkalommal került sor. 1944-1945 tavasza között rohamos fejlesztés során tíz ejtőernyős hadosztály felállítására került sor (némelyikük csak részben állt fel). Kiképző törzsként 1944 márciusában felállították a XI. repülőhadtest törzséből - az ejtőernyős hadosztályok kiképzésének irányítására - az 1. ejtőernyős hadsereg-parancsnokságot, melyet 1944. szeptember 4-től alkalmaztak a Felső-Rajnánál.28 A magyar katonai vezetés már a kezdetektől fogva nyomon követte a német fél fejlesztéseit és igyekezett információkat szerezni. 1937-ben a honvédelmi miniszter leirattal fordult a berlini magyar katonai attaséhoz.29 Utasította, hogy tájékozódjon a német ejtőernyős ugrótornyok tervrajzai átadásának lehetőségeiről, illetve arról, hogy engedélyezik-e tervezőmérnökök kiküldését a németországi ugrótornyok tanulmányozására. A német fél, habár a tornyok tervrajzát nem kívánta átadni, nem zárkózott el az ugrótornyok helyszíni tanulmányozása elől, azonban tájékoztatta a berlini magyar katonai attasét, hogy a német ejtőernyősök kiképzését már nem tornyokból, hanem Junkers Ju-52-es repülőgépekből végzik. Az attasé jelentését a következőkel zárta: „Végül jelentem, hogy egy esetleges vezénylés az ejtőernyős csapatokhoz egyenlőre még kérdéses. Ha Nagyméltóságod erre súlyt helyez, kérek utasítást, hogy eljárjak-e."30 1940-ben egy, a haditapasztalatokkal kapcsolatos kérdésgyűjteményt küldött a Honvéd Vezérkar főnöke a berlini magyar katonai attasénak. Ebben több kérdés foglalkozott a német ejtőernyősökkel. Az ejtőernyős alakulatokról, azok felszereléséről, szervezetéről, alkalmazási elveiről és a velük szerzett tapasztalatokról kívántak tájékoztatást kérni.31 27 GÖTZEL 1980. 42^3. 28 http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/GUedemngen/ArmeenLW/lFallArmee.htm.201201.23, valamint Bonhardt Attila ezredes írásbeli közlése. 2012. 05.11. 29 A berlini magyar katonai attasé 1937-ben dr. Hardy Kálmán vezérkari szolgálatot teljesítő alezredes volt, akit előző évben neveztek ki attasénak a berlini M. kir. Követséghez. Részletes életrajzát lásd SZAKÁLY 2003.124-125. 30 Honvédelmi Minisztérium, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár, Budapest, m. kir. Honvédelmi Minisztérium (a továbbiakban: HL HM) HL HM 34.495/Eln. В oszt. -1937. 31 „12. Az egyes egységek részletszervezésére adatokat kérünk, éspedig aJ a hegyi utász alkulatokra, 13
