Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei
lovagkeresztes ejtőernyős százados volt, majd bemutattak bennünket a tisztikarnak az étteremben. A továbbiakban oda jártunk, mint a többiek, meghatározott időben. Kaptunk egy főhadnagyot, aki mindig és mindenben rendelkezésünkre állt, és vezetett mindenhová bennünket. Másnap indult a kiképzés, ugyanaz, amit minden ugró kap. Földet érési gyakorlatokkal kezdtük állóhelyből majd lengésből, előre-hátra kellett lengésben forogni. A főidet érési gyakorlatok voltak majdnem a legfontosabbak. Ebben különböztünk leginkább (bukfenc előre és hátra). - Magatartás a levegőben, a gépben. Ez utóbbi persze géptípusonként különböző. Ott, Wittstockban Dornier 23 típusú gépből ugrottunk.71 Ez régi bombázó volt, belül keresztül-kasul merevítő huzalokkal. Kimondottan gyakorló ugrásokra és vitorlázó gép vontatására lehetett alkalmazni. [...] Ugyanez idő alatt megismertük a dobóhüvelyeket, melyek alkalmazkodtak a 200 kilogrammos bomba kioldószerkezetéhez és helyéhez. Kis kerekekkel voltak ellátva és húzószerkezettel. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttünk az étkezdében. Az oktatógárda veterán, Krétát, Narvikot megjárt tisztekből állt, akik tele voltak harci élményekkel, tapasztalatokkal. Nem győztük az információkat gyűjteni. Ez volt számunkra a legértékesebb."72 1944 nyarán Pápára települt a III. német ejtőernyős iskola, mely a Waffen- SS 500. ejtőernyős-zászlóaljának kiképzését vezényelte le.73 Ekkor még nem került sor a magyar honvéd ejtőernyősök német csapaternyővel történő kiképzésére: azt a Luftwaffe ejtőernyős egysége hajtotta végre 1944 nyarán. „A nyár közepén néhány Ju-52-es szállítógéppel mintegy 30 fős német ejtőernyős csoport érkezett, tisztek és tiszthelyettesek, akik megkezdték az itthon maradt pápai katonák átképzését német csapaternyőkre. A magyar ejtőernyősök meglepődve tapasztalták, hogy a németek nem ismerik a mentőernyő fogalmát, gyakorlásuk alkalmával is egy ernyővel ugranak, s náluk szinte minden esetben a géphez erősített kioldózsinórral történik a nyitás. És még egy fontos dolog! A magyar katonák ugráskor minden alkalommal álló helyzetben igyekeztek földet érni. Ez a lábaknak maximális megterhelést jelentett. A német ejtőernyősök földet érési módszereinek a lényege az volt, hogy az ütközést egy félvállas bukfenccel guruló mozgássá alakították át, ami jobban ellensúlyozta a fellépő erőket, mint az álló helyzetben történő berugózás. A kiképzés német nyelven folyt, a tolmács szerepét a német anyanyelvű magyar ejtőernyős fiúk töltötték be kitűnően. Az elméleti kiképzés mellett bőven volt gyakorlat is. Először álló gépből gyakorol71 A felkészítés 10-12 napig tartott, az ugrásokra 1942. október 1 és 8 között, hat alkalommal került sor. Az első ugrás 250 m-ről, a többi 150 m-ről történt: minden esetben bekötve, mentőernyő nélkül. A második és ötödik ugrásnál a magyar ejtőernyősök géppisztolyt is vittek magukkal. HUSZÁR 1999. 69. (1942). 72 HUSZÁR 1999. 68-69. 73 A Waffen-SS ejtőernyős-zászlóaljának tábori kiképző százada szintén Pápára települt. MICHAELIS: é. n. 55. 126
