Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

II. Helytörténeti források - Dénesi Tamás: Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi pincemester számadáskönyvében

a pannonhalmi szerzetesek fogadalmát, majd halálát, a második pedig a különböző egyházi rendek felvételének helyét, idejét, illetve az ordináló főpap nevét regisztrálta.7

Az 1712-ben a Nyitra megyei Kunovóban született Bálint atya 1733. augusztus 5-én tette le fogadalmát, pappá azonban csak 1740-ben szentelték. Tanított a rend modori iskolájában, lelkipásztorként működött Győrszentmárton, Győrszentiván és Bársonyos plébániáján, szerzetesként Pannonhalmán, Bakonybélben, Dömölkön és Tihanyban is élt. Mivel rendtársai „minden rábízott dologban serénynek és szorgalmasnak találták és a dologtalanság dühödt ellensége volt",8 gazdasági feladatokat többször is ellátott. 1748-1751 között kulcsárként és az első konventpénztárosként szolgálta a pannonhalmi közösséget, majd az 1760-as évek derekán a főapát pincemesterré nevezte ki. Ezt követően, 1766 januárjában Sajghó Benedek Tihanyba disponálta, ahol december 18-án halt meg. A tihanyi templom kriptájába temették.9 Haláláról Vajda Sámuel tihanyi apát Jankovics Márton bakonybéli perjelhez intézett leveléből értesülünk. Türelemmel, állhatatos lélekkel viselte szenvedését, az apát nem emlékezett olyan testvérre, aki hozzá hasonló istenfélelemben halt volna meg.10

A pincemesteri teendőket tehát 1763. december 20-án vette át. A főapát a perjel, az alperjel és a legidősebb rendtárs, Domonkos atya előtt adta át neki a pince pénztárát 639 forint és 26,75 krajcár készpénzzel.11

7 A két könyv egy kötetben található. Főleg az első könyvben sok apró adatot jegyeztek fel az egyes rendtagok életútjával kapcsolatban. Keller 1745-ben kezdte írni a kéziratot, de a feljegyzések 1640-ig nyúlnak vissza, valószínűleg régi dokumentumok alapján. Keller utódai a XIX. század második feléig folytatták a bejegyzéseket. Az Antiquariumról: PRT V. 498. és 619. A precíz szerzetesre más hasonló munkákat is bíztak: 1760-ban ő állította össze a tihanyi apátsági templom leltárát. PRT XI. 150-151., 829-833. Keller életéhez: PRT V. 737.; PRT XI. passim; PRT XII/A. 427.; DÉNESI 2009. 85-94.

8 „... in omnibus sibi demandatis rebus sedulus, ac diligens, otii hostis infensissimus..." Antiquarium. 25.

9 Necrologium Benedictinum 4. PFL Acta Antiquiora 58. fasc. nr. 194.; PRT XI. 694.

10 Fulladásos asztma gyötörte („...gravissimas pectoris angustias, quem morbum medici Astma vocant, patiebatur."). Életének utolsó tíz napjában már feküdni sem tudott, még éjszaka is sokáig üldögélt, egészen meghajolva, arcát a térdéig hajtva. Halála előtt négy nappal állapota súlyosbodott, ekkor a betegek szentségét kérte. Halála napján újra a szentségekhez járult, majd december 18-án délelőtt 11 órakor elhunyt. Prothocollum Abbatiae Sanctorum Mauritii et Sociorum Martirum in Bakony-Béél... 151. PFL, a Bakonybéli Apátság Levéltára, Acta Antiquiora Fasc. 8. nr. 22. A bejegyzésre Reichardt Aba bencés levéltáros hívta fel figyelmemet.

11 Liber rationum. 104.

58