Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
II. Helytörténeti források - Nagy Szabolcs: Veszprém 1919. évi megszállása (A Tanácsköztársaság korának helyi forrásai)
mintsem a veszprémiek cselekedetein nyugodott. Tudjuk, hogy szeptember 8-án Csajág és Balatonkenese között román osztagok magyar huszárokra tüzeltek, akik félszázadnyi erősítésük beérkezése után Székesfehérvár felé űzték őket.21 Mint láttuk, a veszprémi, esti kijárási tilalmat pont ezen dátum környékén rendelték el a megszállók. A közeli ellenség okozta feszült helyzet miatt ideges románokat a város vezetősége folyamatosan nyugtatni igyekezett. A szeptember 5-én lezajlott közgyűlésen megfogalmaztak egy levelet, melyben igyekeznek eloszlatni a város lakói ellenséges hangulatának látszatát. A levél szerint a veszprémiek (a Totescuhoz eljutott ellenkező tartalmú híresztelésekkel ellentétben) egyáltalán nem tekintenek ellenséges szemmel a románokra, annál is inkább, mivel nagyon hálásak azoknak a kommunizmus megdöntése miatt.22 Sajnos a levél előzményei, az, hogy a románok mire alapozták felvetésüket, nem ismertek. A Veszprémi Hírlap szeptember 11.-i számában a város civil és rendészeti vezetőjének23 aláírásával megjelent egy hirdetmény, mely szerint a román csapatok úgy értesültek, hogy az éjszaka folyamán Siófokról fehér gárdisták kívánnak betörni a városba, ahol 300 fegyveres egyén csatlakozna hozzájuk. Ezért kérnek mindenkit, hogy aki idáig rejtegette a fegyverét, az haladéktalanul adja le, mert ennek elmaradása esetén még szigorúbb retorziók következnek. A románok kilátásba helyezték, hogy egy román esetleges haláláért cserébe ötven polgár életét oltják ki. Amennyiben tiszt halna meg, a polgárok közül kivégzettek száma még magasabb lesz. Ha a helyiek valóban csatlakoznak a támadáshoz, a tanácsot kivégzik, a várost porrá lövik.24 A forrásokból a fenti levélen kívül is folyamatosan kiolvasható a város vezetésének és prominenseinek azon törekvése, hogy mindennemű gyanút igyekeztek eloszlatni az esetleges ellenséges magatartásukkal kapcsolatban. Ezen törekvésük kapcsán sokszor talán a mai felfogás számára túlzónak tűnő gesztusokra is ragadtatták magukat. A méhes közbirtokosság például az augusztus végén tartott társasvacsorájára, melyet a kommunizmus bukása feletti örömükben tartottak, 21 Fogarassy 1988. 65. 22 VeML, V. 172. a. 1919/874 tü. sz. 198. 23 Dr. Török rendőrkapitány, Dr. Komjáthy polgármester. 24 VH. 1919.43. szám szeptember 11. 176
