Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

II. Helytörténeti források - Boross István: Ínségesek és napszámosok a cseszneki alsó járásban (Vizsgálódások az 1867. évi napszámos-listák kapcsán)

összeírásokban még további két településnév tűnik fel: Eplény Olaszfaluhoz, Gyertyánkéit pedig Lókúthoz tartozó puszta volt ekkor.) A községekben az ínségmunkában résztvevők köréből választottak 12 tagú bizottmányokat. A munkavégzés felügyeletét 2 községi elöljárónak kellett végezni napi váltásban, akiket segített egy megyei pandúr is.

A megyei ínségügyi bizottmány fennmaradt ülésjegyzőkönyveiből és a cseszneki alsó járási bizottmánynak a megyei szerv felé való levelezéséből és a községeknek kiadott körrendeletéiből kitűnik, hogy az ínségesek száma jóval nagyobb, mint amit a központilag kiutalt pénzkeretből el lehet látni28. A határozatokból, levélváltásokból érzékelhető a törekvés, hogy az ínséges munkások körét igyekeztek leszűkíteni a „valóságos ínségesek" körére. Ez az igény az 1863-ban tapasztalható visszaélések és a birodalom pénzügyi helyzete miatt állami szinten is tetten érhető29. Az ínségmunkán foglalkoztatottak számának minimalizálási szándéka a kutató számára - a forráscsoportban rejlő nehézségek ellenére - jó lehetőségeket teremt a társadalomszerkezetben elfoglalt helyük, illetve összetételük vizsgálatára.

Komoly előkészítés után a munkatárgyak meghatározásával a munkavégzés helyszínei is kialakultak. A megyei bizottmány által tett javaslatokról Somssich Pál királyi biztos közvetítésével a legfelsőbb szinten, a helytartótanácsnál döntöttek. Az országos utak építése, karbantartása élvezett előnyt a kiválasztásnál30. A cseszneki alsó járásban a győri úton a Magyar- és Németszentkirály községek közötti útszakasz rendezésével, és Eplény és a kökényesi csárda közötti

28 Somssich Pál királyi biztos 1866 augusztusában vetőmagsegélyezésre 200 ezer forintot igényelt a központi segélyalapból, míg a megyei választmány 500 ezer forintot tartott volna szükségesnek. Szeptember elején ezt az összeget Somssich kérésére a helytartótanács még 20 ezer forinttal megtoldotta, de ezt már csak az ínségi hitel terhére tudták kiutalni. Érdemes mellé tenni, hogy az államkincstár uralkodói rendelkezésre 5 millió forintot bocsátott az országos alap rendelkezésére a magyarországi ínséghelyzet kezelése céljából. MOL D-191 M. Kir. Helytartótanács elnökségi iratai 1866-IV-K-3103 (5926 és 5997/1866)

29 Sashegyi 1959.456.

30 Veszprém megyében a Marcal-szabályozásnál is alkalmaztak ínségmunkásokat. Terv szintjén felmerült vasútvonalak építése is: Győr-Pápa-Keszthely, illetve Veszprém-Palota-Fehérvár viszonylatban. A megyebeli vasútépítést azonban a helytartótanács ad hoc bizottsága 1866. október 7-i döntéshozó ülésén elvetette. MOL D-191 M. Kir. Helytartótanács elnökségi iratai 1866-IV-K-3103 (6409/1866)

151