Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
I. Intézménytörténet - Mezei Zsolt: A Pápai Református Gyűjtemények Könyvtára
Mezei Zsolt A Pápai Református Gyűjtemények Könyvtára A XIX. század végétől a pápai iskola hivatalos elnevezése így hangzott: a Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Főiskolája. Ennek megfelelően a könyvtár is a „Főiskolai Könyvtár” nevet viselte. Valószínű, hogy a XVI. századi plébániai iskola könyveit, kéziratos jegyzeteit a lutheránus iskola is megőrizte. Sajnos ez a gyűjtemény elveszett, nagyságáról és tartalmáról semmiféle konkrét információval nem rendelkezünk. Az intézetnek később is volt kisebb és egyre gyarapodó könyvállománya, de erről sincs biztos tudomásunk. Az első kézellfogható könyvtártörténeti adataink a XVII. századból valók. A könyvekben fennmaradt tulajdonosi bejegyzések tudósítanak arról, hogy pl. Conradus Schlusselburgius: Theologiae Calvinistarum libri tres (Frankfurt am Main, 1594) c. munkája1 a pápai „Coetus” tulajdona volt. Ez az elnevezés a korabeli protestáns kollégiumi közösségeket jelentette, amelyeket a rektor-professzor vezetésével, meghatározott törvények szerint maguk a diákok kormányoztak. А XVII. századból aránylag magas számban fordulnak elő a heidelbergi professzorok munkái, ami azt jelzi, hogy a pápai diákok gyakran keresték fel a heidelbergi egyetemet. Könyvtárunk egyik legrégebbi könyvhagyatéka Veresmarti Mihályé, aki 1652-től a Kollégium diákja, később révkomáromi, 1664-től pápai, 1691-től győri lelkész volt. Veresmarti 1690 táján a Kollégiumnak adományozta a könyvtárát, amelyből kb. 40 kötet ma is megvan. Az 1752 utáni adászteveli költözés és az ott töltött négy viszontagságos évtized a bibliotéka állományát is erősen megtépázta. A kötetek szétszóródtak, Tóth Ferenc professzor azt írja: „Maradt a régi bibliothecának 127 darab könyve. ” 1781-es türelmi rendelet lehetőséget adott a pápai reformátusoknak, hogy iskolájukat magasabb szinten újjászervezzék. Mándi Márton István (1760—1831) professzorsága és Tóth Ferenc (1768 — 1844) püspöksége idején tudatos iskolaépítés kezdődött. Ez megmutatkozott a könyvtári állomány gyarapodásában is. Az általuk 1802-ben elkészített könyvtári 1 Jelenleg lappang. 15
