Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

II. Helytörténeti források - Jakab Réka: Egy kiaknázatlan forrástípus a körözvénymásolati könyv és helye a vármegyei igazgatásban

küli idegenek ellenőrzése és távoltartása. Ezért például a megyei rendeletek tiltották, hogy a csárdák vagy vendégfogadók kiszolgáljanak vagy befogadjanak passzus, azaz útlevél nélkül utazó, csavargó személyeket. Ha ilyen személy kívánt megszállni, a fogadós köteles volt ezt jelenteni a szolgabírónak, különben fogadója lerombolását helyezték kilátásba büntetésül. Azt is szabályozták, hogy melyik tisztviselő mennyi időre és hova adhat ki útlevelet. Akadt azonban olyan egykori vármegyei esküdt, a peremartoni Virág Péter, aki pénzért (egy petákért) csavargóknak és kóborló cigányoknak útlevelet állított ki. Miután a visszaélésre fény derült, a községeknek megparancsolták, hogy az általa kiállított útlevéllel utazókat kötözzék meg és vigyék a szolgabíróhoz Berhidára.48 Uralkodói rendelet tiltotta a "jövevény új polgárok" befogadását: "Mivel fólséges urunk azt, hogy az cigányok minden lehető móddal civilizáltassanak, vagy is az haszontalan s heverő sorsból contribuens jobbágyi s más hasznos statusra huzattassanak, kegyelmessen parancsolni méltóztatott [...], hogy az jövevény új polgárokat se bé fogadni magok házaikhoz, se annyival inkább incolatust, vagy is, hogy az olyanok az helységben magukat lakóképpen letehessék, megengedni ne merészeljék.'49

Szintén a társadalmi életbe való aktív beavatkozást jelentett a cselédügy szabályozása, bérük megállapítása, a szökött cselédek hatósági úton történő visszaszerzése. Számos ilyen tárgyú kurrenst őrzött meg a jegyzőkönyv. II. József 1786. június 22-én kiadott rendeletével szabályozta a gazda és cselédje viszonyát. A 47 paragrafusból álló rendeletszöveget teljes terjedelmében küldte meg a szolgabíró a községeknek. A rendelet szabályozta a cselédfogadást, felsorolta a cselédek kötelességeit, a gazda elhagyásának feltételeit, a szökött cselédek megbüntetését, a rendelkezéseket be nem tartó gazda feljelentését. 1814-ben a vármegye közgyűlése saját hatáskörben szabályozta az ácsok, kőművesek, cserepesek mellett a női szolgálók és cselédek bérét is, amit szintén kurrens útján tettek közhírré. Ez szerint a sütni is tudó szakácsnők kerestek a legjobban, az ő éves bérük 60-70 forint volt. Egy közönséges szolgáló ezzel szemben 20-24 forintot, azon felül egy lábbelit és eltartást kapott. A rendelet szigorúan tiltotta ajándék adását vagy elfogadását.50

48 1786. augusztus 8-i kurrens.

49 1787. február 12-én érkezett kurrens.

501814. március 26-i kurrens.

111