Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)
Források
fuisse dinoscuntur, premissis concambii et nove nostre donationis titulis et omni eo iure, quo ipsum et eadem ad nostram regiam pertinere di- nosscuntur collationem de propriis nostris regiis manibus ex certaque nostre maiestatis scientia dedimus, donavimus et contulimus, ymo damus, donamus et conferimus eisdem perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam et habendis patrocinio presentium mediante absque tamen preiudicio iure alieno, assumpmentes nichilominus harum serie promittentes pretextu premissorum pollicemur easdem dominum Nicolaum banum et Iohannem fratrem eiusdem ipsorumque heredes universos in pacifico prefatorum castri et possessionis ipsorumque pertinentiarum universarum dominio auctoritate regia tenere semper et contra quoslibet inpetitores, causidicos defensare et conservare, presentes etiam tandem nobis allatas in nostri privilegii formam redigy faciemus. Datum Varadini in festo beati Vrbani pape, anno Domini M°CCC° L°XXX°nono. KOMMENTÁR: Pápa 1389-ben került végleg, örökadománnyal, magánkézbe. 1386-tól zálogban bírta ugyan Mezőlaki Zámbó Miklós, de ez csak átmeneti elidegenítés volt, a várost visszaváltotta Zsigmond király, pontosan azért, hogy továbbadományozhassa a Garaiaknak. Az oklevél formailag csereszerződés. A király a délvidéki Ivánkaszentgyörgyért cserébe adja a somlói és a pápai uradalmat. Nyilvánvaló, hogy e két utóbbi uradalom jóval nagyobb értéket képviselt, mint az ellentételezésként adott birtok (amit a Garaiak nem sokkal korábban kaptak Zsigmond feleségétől: Mária királynétól), vagyis az uralkodó ezzel az oklevelével gazdagon megjutalmazta hűséges híveit: Garai Miklóst és Garai Jánost. A Garai család Csongrád megyéből származott el a Délvidékre még az Árpád- korban. 1269-ben kaptak adományt a Valkó megyei Gara birtokra, ahonnét aztán nevüket is vették. A család pályája az Anjouk alatt ívelt fel. Előbb Garai János lett veszprémi püspök és királynéi kancellár, majd unokatestvére (1.) Miklós jutott országos tisztségekhez. 1359-től macsói bán, majd 1375-től az ország nádora. I. Lajos halála után az özvegy Erzsébet királyné, és Mária lánya legfőbb tanácsadója, önálló politikai elképzelésekkel. A korszak zavaros eseményeinek egyik főszereplője. A trónutódlás körül kialakult viszályok során a lázadó Horváthiak ölték meg 1386-ban. Fia (II.) Miklós, apja halála után a királyi cím elnyerésében egyértelműen Luxemburgi Zsigmondot támogatta, ami nagyon jó 36
