Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)

Források

esetben. Igaz, ezekből az említésekből nem tudjuk meg, milyen típusú vámot szedtek. Ami biztos, hogy az uradalomhoz tartozó jövedelem volt.

1378-ból egy a pápai plébános és a gyimóti jobbágyok közötti konlfiktusról értesülünk. E szerint a pápai plébános vásárvámot (tributum fori) akart szedetni rajtuk, jóllehet ők évente egyszer fizetett gabonával szokták azt megváltani.258 A vám birtokosa tehát a mindenkori pápai plébános, amit bizonyosan királyi adományból nyert el. Az egyháznak tett adományokat visszavonhatat- lannak tartották, amit az esetek túlnyomó részében tiszteletben is tartottak. Nem tartjuk valószínűnek, hogy egy szűk évtized múlva a pápai plébánia jogait csorbítva tett volna adományt Zsigmond király. Az uradalomhoz tartozó vám tehát nem lehetett azonos a pápai vásárvámmal.259 Ebben az esetben joggal gyanakodhatunk útvámra.

Az 1738-ban kiadott oklevél is régtől fogva, zavartalanul szedett vámról beszél. Meghatározza pontosan a vámszedés helyeit. Ezek a városkapuk, illetve a város mellett húzódó tó környékén és az ingoványon átvezető utak (pontosabban ezek töltései, hidjai). Ez megerősíti az útvámmal kapcsolatos elképzelésünket. Pápa köztudottan a közép-dunántúli régió úthálózati központja volt, észak-déli irányban komoly forgalmat bonyolíthatott. A győri harmincad elkerülésére a XVI. század végén marhahajtó útvonal is volt. Ennek vámolására harmincad- hivatalt is felállítottak a városban.260 Ez nyilvánvalóan nincs összefüggésben a földesúri jövedelmet jelentő útvámmal, de jelzi, hogy forgalmas kereskedelmi útvonalon feküdt Pápa. 1640-ben egy a pápai uradalom jövedelmeit érintő levélben is hangsúlyozzák a vámbevétel fontosságát: „az pápai jövedelemnek az dereka az korchoma és az vám. " E levélből értesülünk annak nagyságáról is: „az vám állapottiát penigh voltaképen megh nem araniozhatni, mert azt czak az alkalmatosságh hordozza, mikor töb boros szekerek és egeb kereskedő emberek jártának, akor fóllment tudom égi idén kilencszáz forintra".261 Ahogy az idézet is mutatja a vámbevétel a kereskedelem intenzitásától függött. A XVIII.

258 Kiss 1908.126. ill. 159-160.; Dreska 2007. 250-241., 258-259.

259 A vásárvám további története nem ismert. Talán a XVI. században a katolikus hitélet megszűntével enyészett el a pápai plébános ősi joga a vásárvámra, és ekkor kerülhetett a földesúri haszonvételek közé.

260 SZAKÁLY 1994.157.

261 Vámos István levele Eörsy Zsigmondhoz, Sopron megye alispánjához. 1640. január. 4. MOL P108. Esterházy család hercegi ágának levéltára. Repositorium 40. Fase. B. nr. 34.

130