Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)

Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig

A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig

dályozza őket. A mesterekből álló bizottság ellenrendszabályt dolgozott ki, amit szintén közzétettek a helyi lapokban.30

Az ácsmunkások 1908-ban megalakították az országos építőmunkás-szervezet zentai csoportját, de alapszabályzatukat a miniszter nem hagyta jóvá. Ennek hatására Madary János zentai rendőrkapitány betiltotta a szervezet működését, a vezetők ellen pedig feljelentést tett.31 Az ügy folytatásnak nem maradtak fenn forrásai.

A zentai iparosok a nehézségek ellenére is szívükön viselték a szaktudás fejlesztését: 1909-ben - a kereskedelmi miniszter jóváhagyásával - továbbképző tanfolyamot szerveztek Veress Árpád főgimnáziumi tanár vezetésével. A résztvevők előadásokat hallgattak üzleti fogalmazásból, gyakorlati számtanból és mértanból, ábrázoló mértanból és szabadkézi rajzból, valamint könyvvitelből.32

1909-ben a városban 534 iparos, valamint 216 kereskedő, 1911-ben 521 iparos és 143 kereskedő rendelkezett működési engedéllyel.33

Az 1911-ben megtartott rendes évi közgyűlésen megvitatták a zentai piacok áruforgalma csökkenését. Megállapították, hogy a falusi és tanyai lakosság - amely az iparostermékek legnagyobb fogyasztója volt - átpártolt Csantavérre és Topolyára, de a bánáti fogyasztók is elmaradtak. Gondjaik fő okát a közlekedési viszonyok fejletlenségében látták. Megoldásként - amihez, talán nem szerencsésen az éppen ellenzékben lévő Függetlenségi Párt támogatását kérték - kezdeményezték a szállási kisvasútvonal, valamint a Csókát és Tiszaszentmiklóst összekötő kövesút kiépítését.34

1911. április 16-ai tűzvészben leégett a zentai Városháza és a főtéri Szent István templom A városatyák nem sokat késlekedtek: 1912-ben megkezdődött az új Városháza építése. A nagyszabású építkezés során, amely 1914-re fejeződött be - igaz, csak alvállalkozóként - a zentai iparosok - kőművesek, ácsok, szobafestők - is munkához jutottak.35

1912-ben a zentai Ipartestület 32 500 koronáért - részletfizetésre - a város központjában egy lakóépületet vásárolt meg, amelyet székházként kívántak hasznosítani. Összehasonlítás képpen: 1912-ben egy katasztrális hold bácskai szántóföldet - minőségétől függően - 1200-2500 koronáért adtak-vettek. A háború azonban közbeszólt: a részleteket nem tudták törleszteni, ezért 1917-ben továbbadták - ezt követően 10 éven keresztül nem rendelkeztek saját székházzal.36

Az I. világháborút megelőző időszakban a politikai harc rányomta bélyegét a zentai ipartesület munkájára is. 1913. március 25-én viharos hangulatú

30 Tripolszky 1988: 36.

31 U.o. 38.

32 U.o. 36.

33 Szloboda 2000:340.

34 Történelmi Levéltár, F. 423 Ipartestület,12. sz. kötet: Közgyűlési jegyzőkönyv 1897-1911.

35 Bővebben lásd Valkay 2002.

36 Tripolszky 1988: 37.

81