Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig Az 1895. június 22-én készült jegyzőkönyv tanúsága szerint örvendete- sebb kérdésről tárgyaltak a derék zentai iparosok: I. Ferenc József - egy hadgyakorlat megtekintése kapcsán - szeptember 20-án átutazóban volt Zentán. Ennek hírére a testület kifejezte egyöntetű óhaját, hogy a fogadás kapcsán részt vegyen a városban zajló előkészületekben. Az uralkodó látogatása nem volt haszontalan: járdákat, utakat aszfaltoztak, a város villanyvilágítást kapott. A polgárság lelkesen fogadta az osztrák császárt és magyar királyt. A testület 1895. október 23-ai ülésének jegyzőkönyve szeint anyagi szempontból nem minden a tervezettek szerint alakult, hiszen a következőt állapították meg: „...Határozatikig kimondatott, hogy Őfelsége ittléte alkalmával felmerült kiadások annál is inkább kifizethetők, minthogy ezen kiadásokra a folyó év augusztus hó 15-iki közgyűlés az elnökséget teljhatalommal ruházta fel a kiadásokra nézve."21 1897-ben a zentai Ipartestületnek 503 tagja volt, 234 segédet és ugyaneny- nyi inast tartottak számon. A XIX. század utolsó éveire az iparosifjak tevékenysége felélénkült: önképzőkört alakítottak, felolvasóesteket tartottak, bálokat szerveztek. 1898 elején könyvtáruk 447 kötettel rendelkezett.22 A XIX. század végére az egyre jobban fejlődő könnyűipar - különösen a texti-, ruházati- és cipőipar - mind több áruval látta el a piacot, és ezzel erősödő konkurenciát jelentett a kézműveseknek. Nem beszélve arról, hogy az iparosok egymással is konkuráltak. Ezzel kapcsolatosan ismeretes egy átirat, amelyet a hódmezővásárhelyi Ipartestület intézett a zentaihoz azzal a kérdéssel, hogy betiltották-e az itteni piacon az árusítást a „csipkés tótoknak"? Ezen átirat megvitatása során az egyik testületi tag javasolta, hogy az árusítást a „korsós tótoknak" is be kellene tiltani. Ez azt bizonyítja, hogy éles volt a konkurencia, hiszen még az északi megyékből is került cserépedény a déli végekre.23 A századfordulón kialakult zentai gazdasági viszonyokat a Borovszky- féle monográfia így jellemzi:,,...A kézműipar fokozatos hanyatlásával együtt jár a kereskedelemnek, a nagyiparnak és általában a tőke erejének fellendülése. Néhány év óta mind több és több gyár keletkezik. Van hat gőzmalom, egy gőzfürész-gyár, nyolc fatelep, egy bútorgyár, két téglaégető és cserépgyár, egy kályhagyár. 1899-ben és 1907-ben, mikor az önálló vámterület esélyei kedvezőek voltak, osztrák vállalkozók gumigyárat, kendergyárat, ing-, gallér-, továbbá műtrágya-gyárat készültek itt felállítani, de az önálló vámterület elhalasztásával a gyárak felállítását is elhalasztották. Fontos szerepet játszik a lakosság foglalkoztatásban a háziipar, ú. m. : kosárfonás, háló-kötés, tarhonya-készítés. A zentai gyümölcsös szállító kosár és fonott kocsi-ülés a kereskedelmi körökben híres. Újabban azonban egyes vállalaltok éppen a kisemberek 21 Történelmi Levéltár, F. 423.9. sz. kötet: Elöljárósági jegyzőkönyv 1888-1899. 22 Tripolszky 1988: 34. 23 Tripolszky 1988: 34-35. 79
