Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)

Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig

I

Molnár Tibor

A ZENTAI IPAROSSÁG A KEZDETEKTŐL AZ I. VILÁGHÁBORÚ VEGÉIG

Zenta a Tisza-mente egyik legrégebbi települése: első írásos említése - Zyntharew formában - 1216-ból ismeretes egy okmányban, amely szerint Saul ispán özvegye II. Endre király jóváhagyásával birtokot ajándékoz az itteni klastromnak! A tatárjárás során elpusztult, de ezt követően újjá építették: 1367-től már a budai káptalan birtokaként említik.1 2

A XIV. és XV. századi oklevelek mezővárosként (oppidium) említik a települést, amely földrajzi fekvéséből kifolyólag jelentős átmenő forgalmat bonyolított, és fejlett kézműves iparral rendelkezett. A település fejlettségéről 1494-es ottjártakor II. Ulászló király is meggyőződött: a látogatás eredménye az 1506-os királyi adománylevél lett. Az adománylevél Zentát királyi városi (civitas) rangra emelte, és felruházta annak minden előjogával.3 Címerének elemei - a búzakalász és a két kecsege - a mezőgazdaságra és a halászatra utaltak: a két ősi foglalkozás jelentősebb volt bármelyik másiknál, amelyeket azidőtájt a városban űztek.4

1513-ból már létezett varga- és a szabócéh: a budai káptalan május 15-ei keltezésű protokolluma szerint a zentaiak számára átírják és engedélyezik a hasonló szegedi céhek szabadalmait.5 Az 1506-ban megszerzett kiváltságokat Zenta lakossága nem sokáig élvezhette: az 1526-os mohácsi vészt követően ezen a vidéken is megjelentek a török seregek, amelyek kifosztották és lerombolták a várost és a környező falvakat. Zentának - akárcsak a tatárjárást követően - sikerült némileg megújulnia.

Az 1548-ból származó, a szegedi szandzsákra vonatkozó adójegyzék városként említi. Valójában azonban a lakosság jelentős része elmenekült. Iparosok sem maradtak, hacsak a néhány halászt nem tekintjük annak.

1 Szloboda 2000. 201-203.

2 U.o. 209-211.

3 U.o. 214-219.

4 Bővebben lásd Dobos 1997.

5 A céhekbe az ugyanazon mesterséget űző iparosok tömörültek, kialakulásuk a középkori városok fejlődéséhez köthető: az iparosokat tömörítő szervezetekként Magyarországon 1872-ig léteztek.

75