Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)

Hlbocsányi Norbert: Kecskemét gazdasága a nagy háború első éveiben

HLBOCSÁNYI NORBERT a legkorszerűbb volt, nyersanyagait részben szerződések révén a környék­beli gazdáktól, termelőktől, részben kecskeméti piacon szerezte be. A ter­mékeit (befőtt, gyümölcsíz, lekvár, savanyúság, aszal és szárított termékek) elsősorban külföldön (Ausztria, Németország) és a hadseregnél értékesítet­te. Kezdetben nyereségesen termelt az üzem, majd 1910-ben válságba ke­rült, ekkor már az adókedvezmények is megszűntek és végül elhatározták a termelés beszüntetését, majd állami segítséggel a város új befektetőket keresett. Végül a Kohner családhoz kapcsolódó pénzügyi csoport (Angol- Osztrák Bank) megvette, majd átalakította és újra kezdte a termelést.43 Háborús gazdaság Az 1914-es év első napjaiban Sándor István polgármester a kecskeméti sző­lősgazdák állami borközraktár felállításának javaslatát magáévá tette és lé­pést tett a létrehozására. Január 14-én egy másfélszáz főnyi küldöttség élén a parlamentbe utazott, ahol Ghillány Imre földmívelésügyi miniszter fogadta. A küldöttség kéréssel fordult a miniszterhez és biztosította, hogy legkésőbb 1915-ben megindulhat az építés.44 A városnak ezen kívül más szép tervei is voltak, mint barackértékesítő szövetkezet felállítása, ipari áruraktárak, piac- csarnok vagy további helyi érdekű vasutak létrehozása. Ekkor nem gondolta senki, hogy megváltozik Kecskemét élete és gazdasága. 1914 júniusában és jú­liusában a nagyvilág hírei mellett leginkább a nyári mezőgazdasági munkák, piaci árak érdekelték a kecskemétieket. Jött a hír július 28-án reggel, hogy háború van. A városházán kizárólag a háborús helyzettel voltak elfoglalva: a rendkívüli intézkedésekkel, moz­gósítással és a hadiszolgáltatással. A békegazdálkodásból a hadigazdálko­dásra kezdett áttérni Kecskemét, ami egy hosszú és bonyolult szervezési munkát igényelt a hatóságok részéről, amit a különféle hadi törvények és rendeletek sokasága biztosított.45 Sándor István így fogalmazta meg a rendkívüli és bizonytalan helyzetet: „A hadi állapot következtében sok olyan új feladat áll elő, melyek teljesítése a város közönségével és lakosságával szemben elodázhatatlan kötelesség, de melyek módja és mérve csak e viszonyok további fej­leményeihez képest később lesz meghatározhatóZ'46 A város odafigyelt, kötelezettségnek tekintette a hadbavonultak család­tagjainak a támogatását, hadisegélyt adott nekik. A mezőgazdasági munkák kellős közepén sok férfit hívtak be katonának, ami munkáshiányhoz veze­43 Hlbocsányi 2014: 5-65. 44 Borászati Lapok 1914. január 18. 45 A további hadigazdálkodási törvények: 1912. évi LXIII. és LXVHI. te. 1914. évi L. te., 1915. XIII. te.,1916 VI. te., Hlbocsányi 2015 46 MNL BKML XV.61914. június 30. 268. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom