Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Hlbocsányi Norbert: Kecskemét gazdasága a nagy háború első éveiben
HLBOCSANYI NORBERT erőként és piacként. A XIX. század első felében kezdett kibontakozni a homoki gyümölcs-, zöldségkertészkedés és a szőlőkultúra, ami a korábban nagyon jelentős külterjes (legeltető) állattenyésztés helyébe lépett. A Pest-Szeged- Orsova vasútvonal Cegléd-Kiskunfélegyháza szakaszát 1853-ban adták át, majd a Szegedig terjedő része 1854-ben készült el. Ezzel elérte Kecskemétet a vasúti közlekedés, ami a nagyobb gyümölcs- és állatkereskedelem fejlődését eredményezte a növekvő főváros és külföld felé. 1875-ben megjelent Magyarországon a filoxéra (szőlőféreg), ami kipusztította a hegyvidéki szőlő nagyobb részét, ám a homoki szőlő jelentőségének növekedéséhez vezetett. Kecskemét és környéke homokos talajjal rendelkezett, a kedvező feltétel mellett 1883-ban indult el állami segítséggel a szőlőtelepítés, ekkor jött létre a szőlészeti kutatóintézet a kecskeméti Uri-hegyen (Miklóstelepen), ami első volt az országban. A kutatóintézet felállítása magával vonzotta a szakembereket, akik szorgalmazták a szőlő- és gyümölcskultúra további fejlesztését. Kecskemét városa kedvezményeket biztosított a kutatóintézet felállításához, illetve, mint nagybirtokos, a parlagon álló homokföldjeinek parcellázásával mozdította elő a szőlő- és gyümölcsterületek bővítését. A fokozódó mezőgazdasági termelést nyomon követte az ipar és a már említett kereskedelem fejlődése, a népesség rohamos szaporodása, a város rendezése, városias jelleg kiépülése, közművelődési és közjótékonysági intézmények kifejlődése. A gazdasági fejlődés lehetőségeinek felismerése a várost irányító nagy polgármestereknek, mint Lestár Péternek (1819-1896) vagy Kada Eleknek (1852-1913) és vezető polgárságának (bankárok, kereskedők, iparosok, értelmiségiek) volt köszönhető. Az utókor Kada polgármesterségét (1897-1913) pedig aranykornak tartja.4 Lestár 1896-ban, Kada 1913-ban halt meg és az utána következő polgármester Sándor István (1870-1943) volt, aki békéből a háborús időszakba vitte át Kecskemét gazdaságát. Sándor István fiatalon kezdte a pályafutását a városi közigazgatásban, ahol tizenkilenc éves tisztviselői gyakorlat szerzett, kezdetben Lestár Péter aljegyzője, majd Kada Elek főjegyzője lett. Alaposan ismerte a várost, mert maga is részese és végrehajtója volt a város gazdasági fejlesztésének. Részt vett a város birtokszerzéseinek lebonyolításában és a haszonbérletekkel történő földhasznosításban, szőlő-, munkástelepek és új cégek létrejöttében. Sándor István polgármesteri székfoglaló beszédében vázolta fel gazdaságfejlesztési programját, amelyből kiderült, hogy az elődök munkáját kívánta továbbfejleszteni, aminek nagy lendülettel látott neki, de a Nagy Háború közbeszólt és más feladatokat volt kénytelen ellátni.5 4 Zsoldos Géza közgazdasági szakíró volt az első, aki aranykor fogalmát használta Kecskemét gazdasági vonatkozásban. Zsoldos 1918: 956-963. 5 Hlbocsányi-Pétemé 2013: 81-128.; Székelyné 2008:13-34, 63-74,115-240. 56
