Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ilyés Zoltán: Az Abaúj-tornai Mecenzéf hámoripara az 1910-es években
1 Az abaúj-tomai Mecenzéf hámoripara az 1910-es években A szövetkezetben a megrendelések kezelése és az áruküldés lebonyolítása, az árak és a bérek megállapítása, a nyersanyag beszerzése, a munkaszabályzat és a munkaeljárások kodifikálása hivatalnokok és szakemberek feladata volt, akik közül többen a helyi ipariskolából kerültek ki.12 A már említett egészségtelen munkakörülmények, különösen az eszközök csiszolása közben keletkező porszennyezés kiküszöbölésére a mintahámorban elkülönített köszörülő- és csiszolóműhelyt rendeztek be. Ezt követően Georg Gedeon és társai szerveződtek szövetkezetbe, amely összesen 64 tűzhely- lyel rendelkezett és évi 700.000 darabos összteljesítménnyel került az élre. Legnagyobb hámoruk a Mexikó hámor volt, amely 6 tűzhellyel működött. 1900-ban Simon Pöhm kovácsmester, hámortulajdonos gyárat alapított, amit modern rugós hámorkalapáccsal szerelt föl. Fontos újítás volt, hogy a szerszámnyélhez való illesztések helyét lyukasztották és nem üllőn kalapálták ki, amellyel sok időt és energiát tudtak megspórolni. 1906-tól a gyárat gőzgéppel működtették, így az üzemelést függetleníteni tudták a vízállástól és a téli fagyoktól. Ezekkel az innovációkkal jelentősen nőtt a termelési kapacitás.13 Egy 12 órás műszak alatt egy mester 350-400 darab mezőgazdasági eszközt állított elő, szemben a hagyományos hámorkovácsok napi 28-30 darabjával. A tőkeszegénység, a tovább erősödő konkurencia és szervezési nehézségek miatt a szövetkezetek és modernizált gyárak sem tudták a gazdasági lejt- menetet megállítani. Mecenzéf és a főhatalomváltás (1918-1920) 1918-ig Mecenzéf bizonyos értelemben a magyar kormányzat édesgyermeke volt, specialistái az egész Kárpát-medencébe és a Balkánra szállíthatták termékeiket, gazdasági gondok esetén a magyar kormányzat gazdasági segítséget nyújtott. A hatalmas piackörzetet jól mutatják azok a katalógusok, ahol az egyes tájegységekben használt kapák és lapátok formáját és megnevezését tüntették fel. (4-5. ábra)14 Egyedül a kapákból több mint 200 különféle típust állítottak elő. Cseh- és Morvaország és a Felföld számára kb. 50, Bulgáriába 8, a későbbi délszláv állam területére 30, Románia és a délorosz területek számára 53, Törökország és a Közel-Kelet számára 12, a történelmi Magyarországra 40 féle kapatípust készítettek.15 12 Kauer-Schürger-Wagner 1986:151. 13 Eiben 2001. 14 Gobi 1934. 15 Schürger 1979: 77. 25
