Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ilyés Zoltán: Az Abaúj-tornai Mecenzéf hámoripara az 1910-es években
I Az abaúj-tomai Mecenzéf hámoripara az 1910-es években Az egyszerű, kőből épített, magas zsindely- vagy deszka-tetejű hámorházban volt található az egy mázsa súlyú hámorkalapács, amely egy fogazott tengellyel volt összeköttetésben a vízkerékkel. A víz mennyiségét szabályozva a kalapácsütések sűrűségét is változtatni lehetett. Percenként maximálisan 200 kalapácsütésig lehetett növelni a csapásszámot. A két tűzhely mellett kovácsfújtatók voltak, távolabb az üllő, amelyen elsősorban az eszközöknek a nyélhez történő csatlakozását biztosító lyukat, illetve hengeres részt alakították ki. Ezeken kívül volt még két nagy köszörűkő a szerszámok élének kidolgozására, ezeket szintén vízierővel működtették.5 Mindegyik mester rendelkezésére állt egy segéd (Hammerknecht), aki az acélbugákat izzította, kezelte a fújtatót, és egy kar segítségével a mester fej- bólintással adott utasításainak megfelelően szabályozta a kalapács tengelyét mozgató vízkerékre zúduló víz mennyiségét. A segédek feladata volt az elkészült eszközök csiszolása, köszörülése, ami nehéz, egészségtelen és veszélyes munka volt. A mecenzéfi hámorkovácsok alacsony átlagéletkora, korai halálozása is összefüggött az egészségtelen munkakörülményekkel. Válság, kivándorlás A tömegtermelő gyáripar megszerveződésével és termelési hatékonyságának növekedésével, a Monarchián belüli konkurencia erősödésével már a 19. század utolsó harmadában érzékeny veszteségek érték a mecenzéfi hámoripar bizonyos szegmenseit. Bár Alsó-Mecenzéfen 1870-ben kohót építettek, hogy a nyersanyagellátást a környéken bányászott vasérc kohósításával biztosítsák, az üzem csak három évig működött.6 Az 1874 utáni első nagyobb kivándorlási hullámot a nagy tőzsdekrach indította el. Az olcsóbb nagyipari ipari áruk versenye már ezt megelőzően érzékenyen érintette a felső-mecenzéfi szegkovácsokat, akik korábban nagyobb számban űzték az ipart (mintegy 300 család), mint a klasszikus vaseszközgyártó alsó-mecenzéfi hámorosok. A felső-mecenzéfi szegkovácsok voltak az első amerikai kivándorlók. A Felső-Bódva völgy németségének demográfiai adatait nem lehet függetleníteni a hagyományos hámoripar konjunktúráitól és recesszióitól.7 Különösen az 1880-as évektől az első világháborúig volt masszív a tengerentúli kivándorlás. 1880 és 1890 között Alsó-Mecenzéfen 15 %-kal, Felső-Mecenzéfen 21%-kal csökkent a népesség. Alsó-Mecenzéfről az első világháborúig mintegy 700-an, Felső-Mecenzéfről 300-an vándoroltak el. Más adatok szerint 1873-1914 között a két településről több mint 1500 személy emigrált, külö5 Schürger 1979. 6 Kauer-Schürger-Wagner 1986:66. 7 flyés 2002: 277. 21
