Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Szűts István Gergely: A vidéki kisiparosok és kiskereskedők társadalma a századfordulón
I testületek általában a kétezer főnél nagyobb településeken szerveződtek. 1911-ben ennél kisebb lakosú községekben az országban működő 394 ipartestület közül mindössze 25 volt.23 A tagdíjhoz kapcsolódóan meg kell vizsgálni az ipartestületek vagyoni helyzetét is. A statisztikákból az látszik, hogy a taglétszámhoz hasonlóan itt is folyamatos növekedés tapasztalható, mind az ingó, mind az ingatlanvagyonban.24 Az ipartestületek lassú növekedése nem okozott felhőtlen elégedettséget a szakmával foglalkozók körében. Jól mutatja ezt, hogy a századforduló táján alig jöttek létre új szervezetek és a következő években is csak néhány új alapítású testületről számoltak be a statisztikák. Egy 1902 évről készült statisztikai elemzés ennek legfőbb okát a közös célok és az összefogás hiányában látta.25 Tíz évvel később pedig az ipartestületek működésképtelensége és ennek következtében a kisiparosok szervezetlensége ugyancsak kritikaként merült fel.26 A szervezeti keretek után célszerű megnézni, hogy az ipartestületek számára milyen jogokat és kötelezettségeket biztosított még az 1884-es ipartörvény. A szakmai érdekképviselet mellett gyakorlati értelemben fontos feladat hárult rájuk például a munkaközvetítés terén. A statisztikák szerint a taglétszámhoz hasonlóan a munkahelyek számában is lassú növekedés mutatkozik. Itt is fontos megemlíteni azonban, hogy egyes iparágakban, szakmákban a piaci viszonyoktól függően alakulhatott a munkahelyek száma.27 A két vizsgált népszámlás adatait alapulvéve röviden érdemes megnézni, hogy egyes foglalkozási ágak esetében hogyan alakult a kisiparosok száma. Magyarország gazdasági fejlődését jól tükrözik ezek az eredmények, hiszen a 19. század utolsó harmadától meginduló nagy beruházások és a növekvő fogyasztás miatt majd minden foglalkozási ágban nőtt a vállalkozások száma. Legnagyobb növekmény a szabóipar valamint az épület- és műlakatosok, kőművesek körében volt.28 A hagyományos kézműipari foglalkozások esetében, így elsősorban a fazekasoknál visszaesés volt tapasztalható. A vidéki kisiparosok és kiskereskedők társadalma az 1910-es években 23 Kerékgyártó 1923: 4. 24 Ipari érdekképviseletek 1909:18. 25 A Magyar Királyi Kormány 1902.évi működéséről...1904: 66. 26 Tonelli 1912: 656-677. 27 Ipari érdekképviseletek,..1909:23. 28 Amíg 1900-ban 33199, addig tíz évvel később már 45791 szabó vállalkozót írtak össze. Ugyancsak jelentősen nőtt, 14819-ről 21620 az épület- és műlalatosok valamint 10846-ról 16678-ra a kőművesek száma. In: MSK 52.kötet. 1914:4-22. 15
