Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Szűts István Gergely: A vidéki kisiparosok és kiskereskedők társadalma a századfordulón
I A vidéki kisiparosok és kiskereskedők társadalma az 1910-es években Kisiparosok és kiskereskedők társadalma Az ágazatban érdekelt iparosokat és kereskedőket több szempontból is érdemes röviden vizsgálni. Ehhez elsősorban az első világháború előtti két népszámlás, az 1900-as és az 1910-es adatait vesszük alapul. A századforduló kisiparos és kiskereskedői társadalmát először röviden földrajzi elhelyezkedésük alapján vizsgáljuk.11 A következőkben kvantitatív szempontból külön kezeljük Budapest és a vidéki Magyarország számadatait, de elemzésünk során alapvető premissza, hogy a főváros gazdasági és társadalmi szempontból - igaz egyedi és eltérő intenzitással - megkerülhetetlen tényező az ágazaton belül is. A két népszámlálás adatait összevetve azt láthatjuk, hogy 1900-ban 420.090, míg tíz évvel később 479.469 ipari vállalkozás működött vidéken.12 Emellett Budapesten 32.393, míg 1910-ben 36.321 iparral foglalkozó személyt regisztráltak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ágazatban csupán ennyien dolgoztak volna. A földrajzi helyzet mellett ugyanis nagyban meghatározta egy iparos anyagi helyzetét, hogy tudott-e segédeket tartani. A népszámlálási adatokból az látszik a közel félmilliós vidéki iparosság mellett közel azonos, 1900-ban 546.095,1910-ben pedig már 831.667 fős segédszemélyzet dolgozott.13 A két számot összevetve jól látható milyen nagymérvű az iparos vállalkozók mellett dolgozók növekedése. Már az 1910-es adatok is azt mutatják, hogy egy vállalkozó mellett átlagosan egy-két segéderő dolgozott csak, ami az egész ágazatban rejlő tőkehiány egyik legjobban megragadható bizonyítéka. A gyakorlatban azonban az jellemezte a vidéki iparost, hogy leginkább egyedül vagy családtagjaival dolgozott, hiszen az alkalmazott bérét már nem vagy csak nehezen tudta volna kitermelni. Viszonyításképpen, 1910-ben az iparosok 60%-a segédszemélyzet nélkül dolgozott.14 A foglalkoztatás tehát az ágazatban nagyon minimális volt, hiszen egy vagy két segédet is csak a vállalkozások 25%-a alkalmazott, e fölött pedig folyamatosan csökkent az arányuk. A kortársak szerint a vidéki kisiparosok komoly tőkehiánnyal küzdöttek, amely a beruházási, értékesítési és foglalkoztatási lehetőségeiket is alaposan visszavetette. Magyarországon belül ezek a viszonyok persze nagyban függtek a földrajzi elhelyezkedéstől, vasúttól, főútvonalaktól és piacoktól való távolságoktól vagy akár a hitelfelvételi lehetőségektől. Természetesen ez esetben is árnyaltabb volt a kép, hiszen mi volt azokkal, aki megfelelő tőkével rendelkeztek, azok netán hamarosan már gyárosnak számítottak? A korabeli vitairatok kevésbé fókuszáltak az ágazaton belül átjárások határmezsgyéire. 11 Kutatásunk a Magyar Birodalmon belül kizárólag Magyarországra vonatkozik, Horvát-Szla- vónország adatait nem vettük figyelembe. 12 MSK 64.kötet. 1920: 244. 13 MSK. 64.kötet. 1920: 242. 14 Kerékgyártó 1923.3. 13
