Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Szűts István Gergely: A vidéki kisiparosok és kiskereskedők társadalma a századfordulón
1 A vidéki kisiparosok és kiskereskedők társadalma az 1910-es években 1. Kormos szíjjártómester műhelye, Dombóvár 1908. A magyarországi ipar strukturális keretét immár a középkor óta a céhrendszer határozta meg. A 19. század közepétől meginduló ipari átalakulás, ágazati differenciálódás azonban e formát alapjaiban mozgatta meg és egyre nyilvánvalóbbá vált a kötött keretek fenntarthatatlansága. Ennek első lépésének tekinthető az 1840-ben kihirdetett kereskedelmi jog, amely lehetőséget a céhektől független gyáralapításra, részvénytársaságok létrehozására. már 1852-ben megtörtént, amikor megtiltották új céhek alapítását, illetve a legmeghatározóbb foglalkozások űzését hatósági engedélyhez kötötték. Mindez természetesen hatalmas erkölcsi- és gazdasági veszteséget okozott a helyi közösségekben legtöbbször meghatározó szerepet betöltő céhek és céhtagok számára. Nyolc évvel később kibocsátott Iparrendtartási pátens ennél még tovább ment és gyakorlatilag felszámolta a céhrendszert, és helyette ipartársulatok létrehozásáról rendelkezett. Emellett kimondta, hogy mindenki szabadon űzhet ipart, miután szándékát a hatóság számára bejelentette, valamint néhány közrendészeti és közegészségügyi feltételnek megfelelt, és engedélyezték számára a vállalkozást.9 Az 1859-ben, az udvar által kibocsátott pátens végrehajtása több szempontból is heves ellenállásba ütközött Magyarországon. Egyrészt a céhes keretekben érdekelt iparosság igyekezett akadályozni, de mindenképpen lassítani a rendeletet, 9 Szulovszky 2005: 244. 11
