Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Kaposi Zoltán: Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években
MÁRKUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA az 1904. évi országos kiállításon díjat nyert hordóemelő szerkezetével, amely több száz hektós hordók mozgatását tette lehetővé. Fiai közül hármat a szőlészet-borászat felé irányított: Béla püspöki pincemester, majd likőrgyáros, Gáspár a Maga-pincészet borásza, László az európai magyar konzulátusok borszekértője, míg legkisebb fia Géza lakatos lett Fűzfőn.27 A századforduló egyik fontos megoldandó problémáját Veszprémben a foglalkozás nélküli iparosok számának rohamos emelkedése és a szegényellátás jelentette. A kérdéssel rendszeresen foglalkozott a városi tanács,28 és sajtóvita indult a helyi lapban.29 A probléma okát valamennyien abban látták, hogy Veszprém nem rendelkezik olyan nagyobb ipari teleppel, amely a vagyontalan munkások foglalkoztatását megoldaná. Működött a városban ugyan néhány reménnyel biztató gyár, többek között a Ligeti-testvérek pokróc- és posztógyára a Séd-völgyében, Brunner Lőrinc építőmester (majd Abeles Miksa) cementgyára a Szabadi utca végén, amely az 1893-as nagy tűzvész után a tűzkárosult építkezőknek szállította a cementcserepeket, Pillitz Dávid orvos szappangyára, amely elsősorban a bécsi piacra szállított vagy Steiner Jakab ecet-és szeszfőzdéje a Kossuth Lajos utca 16. szám alatt valamint Óvári Ferenc vajgyára a Palotai úton, de 20 főnél több munkást egyik üzem sem foglalkoztatott.30 Szeglety György polgármester államilag segélyezett gyártelepet szeretett volna építtetni, de indítványa nem talált meghallgatásra a kormánynál. A Veszprémi és a Veszprémmegyei Takarékpénztár biztosított tőkét Stern Hermann és fiai által 1896-ban alapított Veszprémi Faipari Részvénytársaság (a mai Balaton Bútorgyár elődje) beindításához, 1910-ben Hirschfeld Béla cementárugyárának megnyitásához, az 1911-ben alapított Veszprémi Kötött és Szövött Iparárugyár Rt. működéséhez, amely elsősorban a hadsereg számára szállított.31 Szűk, a pénzügyi élettel összefonódó érdekkör jutott lehetőséghez az I. világháború előtt években. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a veszprémi ipar támogatója így fakadt ki a város közgazdasági életét bemutató összefoglalásában: „Manapság már a régi világban kedvelt iparágak teljesen tönkrementek, s inkább a múltban nem űzött iparágak, minők az asztalosok, borbélyok, cipészek, szabók, szobafestők, lakatosok, hentesek és kocsmárosok szaporodtak el. Különösen az utóbbi iparág elszaporodása az idők szomorú jele. Majdnem minden kocsmáros bent ül a városi képviselő testületben."32 A különböző mesterségek fontosságát, jelentőségét gyakran fejezik ki az adott szakmát űző iparosok számával, de a település kézműves polgárai 27 Géczy Jánosné Szemenyei Erzsébet személyes közlése. 28 MNL VeML V. 172.a: 1899. október 30.; 1900. április 28. 29 Veszprém (újság) 1896. július 11. 30 Csiszár 1999: 50-51.; Óvári 1912:163.; Népszámlálás 1900/2:308-309. 31 Óvári 1912:172-176.; Márkusné 2015/1: 208-209. 32 Óvári 1912:166-167. 114
