Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI Sajnos nagyon szűkszavúak a források Grossinger Ignác váli plébános, fehérvári kerületi esperes ügyében, az azonban erősen gyanítható, hogy lelkipásztori munkájával kapcsolatban az ő esetében sem merült fel kifogás. Papi pályáját rövid aulai szolgálat (udvari káplánkodás) után a püspöki birtok, Városlőd plébániáján kezdte 1747-ben.412 Ez arra utal, hogy Padányi Bíró Márton elégedett lehetett a fiatal pappal. 1755-ben került Válra, Dravec Józsefet követte a plébánián. Esperesi tisztségét 1767-ben kapta. Két év múlva, 1769-ben azonban Koller Ignác püspök leváltotta és a plébániáról is elmozdította. Az ügy hátteréről semmit sem lehet tudni,413 de a konfliktus súlyosságára utal, hogy - az adatokból úgy tűnik - Grossinger 1772-ig plébánosi kinevezést sem kapott. Ekkor a távoli Szulokra került plébánosnak, s ez a kor viszonyai között mindenképpen büntetésként értékelhető.414 1777-et követően viszont szuloki plébánosként az ekkor megalakított csökölyi kerület esperesévé nevezte ki Bajzát József megyéspüspök. Ez valószínűvé teszi, hogy személyes konfliktus állhatott Válról történő elmozdítása mögött, lelkipásztori és egyházirányítási feladatait megfelelően láthatta el.415 Grossinger Ignác esete azért is érdekesnek tűnik, mert egybeesik két aulista gyakorlatilag 412 A szeminárium elvégzését követően Dravec József esperes mellett rövid ideig Válón szolgálhatott. Az esperes ajánlotta őt gróf Zichy Jánosnak a megüresedett palotai plébániára 1746 év végén. A földesúr ki is adta részére a praesentatoriát 1747 január elején, Bíró Márton püspök azonban tőle szokatlan hangnemben utasította azt el. Amennyiben a gróf akadályozná őt ordináriusi feladatainak ellátásában, erélyesebb eszközökhöz folyamodik, jelentette ki levelében, egyúttal kitért arra is, hogy az esperes nagyot hibázott, hogy előzetes engedélye nélkül ajánlott papot a grófnak. A hangnem felveti, hogy az ügynek lehetett esetleg előzménye is, amelyről nincs tudomásom. A praesentatoria és a válasz egy napon kelt, ez is mutatja az ügy súlyát. 1747.1. 3.: VÉL I.1.39.b. tóm. 2.431^33. Bíró Márton ezt követően néhány hónapra maga mellé vette a fiatal papot káplánnak. Zichy János is ragaszkodott Grossinger személyéhez, hiszen ez év márciusában kéri Nagyvázsonyra helyezését, de ismét sikertelenül, mivel időközben a püspöki birtok Városlődre került plébánosnak. Zichy János praesenta toriája Nagyvázsonyra 1747. III. 14. VÉL I.1.39.b. tóm. 3. 49., Zichy János megismételt kérelme 1747. III. 18.: VÉL 1.1.10. fase. 1. no 59. (fogalmazványa MNL OL P 707 fasc. 100. 293r.), a kérelem elutasításakor a főpásztor arra hivatkozott, hogy neki magának is szüksége van képzett papokra. 1747. III. 31.: VÉL I.1.39.b. tóm. 3. 50-51. 413 Az egyetlen ide vonatkozó forrás a fehérvári kerület papságának a püspökhöz 1769. július 5-én írott levele, amelyben azt kérik a főpásztortól, hogy a kerület papságát ne a leváltott esperes ügyén keresztül ítélje meg. Sajnos az ügy mibenlétéről a levél nem árul el semmit. VEL 1.1.6. fasc. 1. no 5. 414 Az 1767-ben megalapított szuloki plébánia Somogy megyének többségében reformátusok lakta Baranyával határos területén feküdt, hét leányegyházával ugyan nem tartozott a legnagyobb kiterjedésű plébániák közé, Városlőd, Etyek, majd Vál után azonban egyértelműen büntetésszámba ment az ide történt kinevezés. 415 Pfeiffer 1987. 453-454. Ekkor Bajzát püspök helynöke Horvát Pál volt, aki Grossingert megelőzően töltötte be a fehérvári kerület esperesi tisztét. Az ő, illetve a Grossingert szintén régtől fogva ismerő Dravec József véleménye minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy Grossinger ismét esperesi címet kapott. Mindez megerősíti, hogy az ismeretlen konfliktus elsősorban Koller püspök és az esperes közötti viszonyt mérgezte meg. 152
