Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA ködését.256 Időközben a földesúr is jobbágyai mellé állt, legalábbis hallgatólagosan teret engedett provizorának a plébános eltávolítására. Ekkor jelentek meg, nyilván hívásra, a budai kapucinusok, akikkel Szabó saját bevallása szerint nem kívánt konfliktusba kerülni, s ennek elkerülése végett engedély nélkül, mint írta „ut exui ex parochia propria” előbb Budaörsre, majd Perbálra távozott.257 A püspök végül engedni volt kénytelen, s a plébániát visszakapták a kapucinusok, akik a korszak végéig ellátták azt.258 Kiemelt figyelmet érdemel az egyházmegyés lelkipásztorok bevezetése a budai bosnyák ferencesek által adminisztrált négy plébániára,259 mivel - ellentétben a többi esettel - Padányi Bíró Márton szisztematikusan törekedett ezek elvételére, és sem a hívek, sem a földesurak ellenállása nem térítette el szándékától. A ferencesek érthetően nem nézték jó szemmel ebbéli törekvését. Az eseménysorra 1750 és 1762 között került sor, s ennek során előbb Tököl (1750), Érd (1752) és Perkáta (1752), végül Ercsi (1762) plébániájára kerültek egyházmegyés papok. A konfliktus Érd kapcsán robbant ki az egyházmegye és a ferencesek között. Az eseményről Dravec József esperes 1752. július 7-én kelt, s a főpásztorhoz írott két leveléből értesülhetünk. Tomisics Jánost kívánta a főpásztor Érdre helyezni, s ehhez megszerezte a zálogbirtokos földesúr, báró Péterfi János hozzájárulását is. A plébániát korábban ellátó ferencesek azonban ebbe nem nyugodtak bele. Előbb a ferences provinciális útján igyekeztek eredményt elérni, majd, miután Dravec József esperes beiktatta plébániájára Tomisicset, a földesúrhoz fordultak. Gróf Illésházy József, az örökös földesúr eltiltotta Péterfit az egyházmegyés pap befogadásától. A korábbi ferences adminisztrátor nem is távozott el a településről. Az egyházmegye egy királynői rendelkezésre hivatkozott, miszerint a rendházuktól távol élő és plébániát adminisztráló szerzeteseket fel kell menteni adminisztrátori feladatuk alól, s világi plébánosokat kell a helyükbe tenni.260 256 Minderről Szabó tudósította a főpásztort keltezés nélküli, feltehetően 1758 tavaszán íródott levelében. A püspök vizsgálatot rendelt el, amelyet személyesen a helynök végzett. Lenti István úgy találta, Szabó tisztességgel ellátta (volna) lelkipásztori feladatait. 1758. VII. 11.: VÉL 1.1.6. fasc. 1. no 23. (mindkét levél ez alatt a szám alatt található). 257 Szabó János már idézett keltezetlen levele. VÉL 1.1.6. fasc. 1. no 23. 258 A valós helyzetet elismerve már Lenti István helynök a főpásztor döntéséig ideiglenesen megbízta a rendet a hívek pasztorálásával 1758 szeptemberében. Erről e hónap 16-án kelt levelében értesítette Bíró Mártont. VÉL 1.1.6. fasc. 1. no 26. Anicétus gvárdián tíz nappal később fordult a püspökhöz, s kérte a joghatóság megadását, s egy nappal később kelt levelében Liptai Imre, a ráckevei uradalom provizora is hasonló kérést fogalmazott meg a püspök felé. IX. 26.: uo. no 27., IX. 27.: uo. no 28. A püspök döntéséről nincs információm, ám az egyértelműen szentesítette a kialakult helyzetet. Vö. Dravecz 1764—[1771] 32. 259 A bosnyák ferencesek 17. századi pest-budai jelenlétéről részletesen Molnár 2003.167-181. 260 A rendelkezést a Helytartótanács bocsátotta ki 1751. november 22-én. A rendelkezés kizárólag a bosnyák ferences rendtartomány lelkipásztorkodó tagjait érintette. Eszerint mindazok a plébániai lelkipásztori feladatot ellátó rendtagok, akik feladataikat a rendi konventekben élve tudják ellátni, továbbra is helyükön maradhatnak, de a megyéspüspök joghatósága alatt állnak. 96
