Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata

A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT TOVÁBBÉPÍTÉSÉNEK TERVE A tervekből két fő cél rajzolódik ki egyértelműen: a Mezőföld és Dél- Somogy, ezen belül is elsősorban a Zselicség és a Dráva-mente egyházme­gyéhez tartozó részének ráhelyezése a püspökség térképére. Előbbi területre tizenegy, utóbbira nyolc plébániát tervezett Acsádi. Emellett feltűnő a szer­zetesek által pasztorált települések bevonása az egyházmegyés plébániák kö­rébe Fejér és Veszprém megyében. Seregélyest, Abát és Sárkeresztúrt végül a korszakban nem szervezték plébániává, a fehérvári ferencesek, majd a jezsu­iták gondozása alatt álltak. A győri jezsuiták Veszprém megyei birtokainak, Vörösberénynek, Padragnak és Kenésének a jogállása pedig állandó konfliktus- forrást jelentett a későbbiekben. Acsádi tervei utólag nézve eleve irreálisak voltak, akkor is, ha a tervezett plébániák létrehozására 5-10 éves távra elosztva került volna sor.230 Jellemző a tervezet merészségére, hogy, amennyiben mindenütt megalakultak volna az új plébániák, a plébániahálózat mind a mezőföldi, mind a somogyi terüle­teken sűrűbb lett volna az 1777-es állapotnál. Az ezt követően Acsádi halálá­ig megvalósított 11 plébániaalapításból négy szerepelt a Helytartótanácsnak megküldött tervei között,231 további 17 településen pedig utódai alapítottak plébániát a vizsgált időszakon belül. Négy későbbi plébánia esetén pedig Acsádi által filiaként megnevezett település lett anyaegyház. Az 1735-ös ter­vezetben felvázolt plébániáknak tehát később háromnegyede megvalósult. II.2.5. A plébániahálózat kiépítésének második üteme: a 18. század dereka Az egyházszervezet bővítésének második üteme vitathatatlanul Padányi Bíró Márton nevéhez köthető. Bíró Márton személyét és főpásztori tevékeny­ségét számtalan tanulmány vizsgálta, vagy foglalkozott vele érintőlegesen.232 A korszak többi veszprémi püspökétől eltérően személye már a kortársak ér­230 A megvalósítás ütemezésére vonatkozó elképzelésekről nem nyújtanak információkat a források, ugyanakkor kizártnak tartom, hogy egy időben (2-3 év) történő létrehozásuk fel­merülhetett volna a főpásztor fejében. Ezt figyelembe véve a tervben szereplő 32 plébánia megfelelne az előző két évtized plébániaalapítási ütemének. Ebből a szempontból nézve Acsádi az általa ismert gyakorlatot kívánta folytatni, az egyházmegye helyzetét azonban figyelmen kívül hagyta. 231 Somogy megyében Sámson (1744), Szentbalázs (1742) és Szólád (1744), míg Veszprém me­gyében Halimba (1742) megalapítására került sor. Ez utóbbi Padrag helyébe lépett, miután a győri jezsuiták Vörösberénnyel együtt sikerrel megvédték exempt helyzetét. 232 Már többször hivatkozott életrajza Pehm 1934. A veszprémi egyházmegye múltjára vonat­kozóan eddig nem készült részletes bibliográfia, így a Bíró Mártonnal kapcsolatos munkák teljeskörű összegyűjtése is várat magára. Általánosságban elmondható, hogy a forrásadott­ságok következtében a 18. századi egyházmegye, illetve tágabban a dunántúli katoliciz­mus történetével foglakozók számára személye megkerülhetetlen. Padányi Bíró Mártont a népi vallásosság kutatói is felfedezték. Az egyháztörténet, az irodalomtörténet és a néprajz határmezsgyéjén helyezhetők el Knapp Éva és Tüskés Gábor ide vonatkozó tanulmányai, amelyeknek gyűjteményes kiadása Tüskés-Knapp 2001. 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom