Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSÉNEK ELSŐ ÜTEME gától függött, hanem az egyházmegye állapotából következett, s szükségszerű volt a plébániahálózat további bővítése helyett a már meglévő alapítások megszilárdítását előtérbe helyezni. A korszakból fennmaradt források azt mutatják, hogy a lelkipásztori eredményesség (egyik) fokmérője volt a nyájhoz visszaterelt eltévelyedett bárányok száma, azaz a más felekezetűek között végzett térítő munka számszerűsíthető eredménye.223 Ennek egyházkormányzati szintű megfelelője a térítés feltételeinek megteremtése, azaz a plébániaszervezés volt. így tehát a fentebb kritizált mennyiségi szemlélet része volt a kortársi értékelésnek is, s ennek hatása érvényesült a 20. századi egyháztörténészek munkáiban is. Acsádi Adám maga sem gondolta, hogy az 1730-as években egyházmegyéjébe visszatérve befejezi a plébániaszervezés munkáját. Ennek tanúbizonysága a Helytartótanácshoz 1735 novemberében benyújtott tervezete, amely nagy ívű koncepciót tartalmazott a plébániahálózat további bővítésére.224 Petrák Mihály Acsádi-életrajzában kimerítően bemutatta Acsádi Adám és a Helytartótanács vallási ügyekben illetékes bizottságának kapcsolatát, s ennek során kitért Acsádi tervezetére, s annak további sorsára is. A Helytartótanács több, elsősorban annak megvalósíthatóságát érintő gyakorlati kifogással élt a tervezet ellen, ami lassan lekerült a napirendről.225 Az alábbiakban a tervezetben foglaltaknak az egyházmegye plébániahálózatához való viszonyával, megvalósulása esetén feltételezhető hatásaival foglalkozom röviden. főpásztora támogatásával, továbbra is felfelé ívelt, hiszen 1740-ben nagypréposttá nevezte ki az uralkodó. Helynökségének időtartama nem derül ki például életrajzából sem, azt a látszatot keltve, hogy tisztségét Acsádi haláláig viselte. Pehm 1934. 223 Példaként az 1753-ból fennmaradt plébános-összeírást említem, amelyben az esperesek kitértek a plébánián használt nyelvekre, a lakosok felekezeti hovatartozására, a plébános életmódjára és erkölcseire, és rákérdeztek az áttértek számára is. VÉL 1.1.9. fase. 1. sine no [examen 1753]. Ugyancsak kiemelten hozza az áttérteket az 1752/57-es lélekösszeírás összesítője is. VÉL 1.1.14. tóm. 8. 1-26. Az áttértek regisztrálásának célja nem a lelkipásztori működés eredményességének mérése volt, azonban itt és más forrásokban is ezek az adatok véleményem szerint elsősorban ilyen funkcióban jelennek meg. Korábban magam is elgondolkodtam ezen adatok ilyetén felhasználhatóságán, azonban az egyházmegye területi különbségeiből fakadó aránytalanságok miatt erről lemondtam. 224 Acsádi Ádámnak a felterjesztéshez írott kísérőlevele 1735. november 22-én kelt. A Helytartó- tanács bizottsága 1736. január 7-én tárgyalt a tervezetről. A kísérőlevél: MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 1. 292r-293v., ennek A) pont alatti mellékleteként a felterjesztés uo. 278r-290v., a bizottság üléséről felvett jegyzőkönyv uo. 5r-10v. 225 A kérdéskört két különálló fejezetben tárgyalta az Acsádi-biográfia szerzője. Petrák 1949. 14—27. (Az egyházmegye) és 35^46. (A papság és a hívek). Az első fejezet Acsádi és a Helytartótanács kapcsolatában elhelyezve mutatja be az egyházmegye 1730-as évekbeli helyzetét. A második pedig az 1735. évi, általam is gyakran idézett összeírás adataira támaszkodva ad képet az egyházmegye viszonyairól. Acsádi 1735. évi tervezetének bemutatása a 20-22. oldalakon olvasható. A Cassa parochorumról bővebben Salacz 1933. 81
